Válogatott edzőtábor belülről III.

A Guardians csapat néhány tagját az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettek egy try outon, ahol az egyetemisták mutathatták meg, mit tudnak. A legjobbak ott lehetnek a 2020-as magyarországi egyetemi világbajnokságon.

A csapat linebackere, Tóth Dávid készségesen válaszolt pár kérdésemre.

Miért jelentkeztél a táborra? – Persze, be szerettél volna kerülni a válogatott keretébe. Sok egyetemistának meg lehetett volna rá a lehetősége, mégsem éltek vele. Te miért gondoltad úgy, hogy helyed van itt?

Igazából, először sokat tépelődtem rajta, hogy beadjam-e a jelentkezésemet. A tanulmányaim miatt gondolkoztam el igazán, mivel azt semmiképpen sem szeretném félvállról venni. Hatalmas vágyam azonban, hogy ebben a csodás sportban még több és még nagyobb sikereket érjek el. Ezért szerettem volna nagyon bekerülni az egyetemi válogatott keretébe, képviselve ezzel 2020-ban Magyarországot. Végső soron úgy érzem meghoztam a jó döntést, követem az álmaimat!

Hogyan változtak az érzéseid, ahogyan közeledett a tábor?

Először nagyon vártam. Teljesen fel voltam spannolva, hogy végre bizonyíthatok. Aztán ahogy közeledett a hétvége, egyre inkább féltem tőle, nem akartam szégyent hozni a csapatra az esetleges rossz szereplésemmel. Székesfehérvári vagyok, az országon belüli nagy távolságok miatt utazni sem szeretek, ezért is változott a hangulatom a hétvége közeledtével. De leginkább a kudarctól féltem. Mi lesz, ha nem válogatnak be, mi lesz, ha nem leszek elég jó? Ez természetesen butaság, mivel, ha az ember nem próbálja meg, akkor már eleve vesztett.

Mikor megérkeztél, és láttad a többi táborozót, az edzői stábot, mit gondoltál, nehéz lesz bekerülni a válogatottba?

Azt gondoltam, hogy ők jobbak, mint én, a mai napig így gondolom. Viszont, ennek ellenére nem foglalkoztam az esetleges különbségekkel, csak azzal foglalkoztam, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Ott már elillant minden félelmem. Úgy gondoltam, ezért jöttem, gyerünk, csináljuk meg! 120 százalékot bele kell adni, az előző heti sérülések ellenére! Ami az edzői stábot illeti, hatalmas tisztelettel tekintettem feléjük, hiszen biztos vagyok benne, hogy az ő tudásuk többszörösen meghaladja az enyémet a focit illetően. Arra törekedtem, hogy minél több újdonságot tanulhassak tőlük.

Hogyan zajlottak az edzések? Mennyiben tértek el az itteni sémától?

Alapvetően a bemelegítés hasonlított az itteniekhez. Az első háromnegyed órában fizikális felmérő zajlott, valójában try out-szerű drillekkel. Különféle gyakorlatokat kellett csinálnunk, ahol a sebességünket mérték a szakemberek. Három féle gyorsasági, és egy erőgyakorlatot kellett elvégeznünk. Ezt követően szétváltak a csapategységek. Linebackerként a posztomnak megfelelő drilleket gyakoroltunk. Itt nem a sebességre, hanem a technikára és a pontosságra kellett odafigyelnünk. A következő feladatnál összekerültünk a runningbackekkel és a fullbackekkel, és végre ütközhettünk. Ezt nagyon élveztem. Mindenkin látszott a küzdeni akarás, mindenki a legjobb formáját akarta nyújtani, a lehető legjobban akarta végezni a feladatát. Az edzés végén egy skeleton nevű gyakorlatot csináltunk. Ez tulajdonképpen játékszituációt szimulál, azzal a különbséggel, hogy az offense-, és defense falak nincsenek a pályán, így csak passzolni, passz ellen védekezni lehet.

Az edzés során jobban megismerhetted a többi játékost. Alkalmad volt megfigyelni, milyen jók is tulajdonképpen. Mennyire gondoltad erősnek a posztodon a játékosokat? Ekkor mekkorának láttad a bekerülés esélyét?

Magyarország egyik elit csapatából, a Budapest Wolvesból többen is részt vettek a táborban. Sokan voltak, akik válogatott múlttal rendelkeztek, vagy jelenleg is a válogatott keretét képzik. Valamint további, rangos csapatokból, a Dabas Sparksból és a Debrecen Gladiatorsből is eljöttek Fehérvárra. Nehéz volt velük felvenni a versenyt, mivel valóban ügyes és tehetséges játékosokkal edzhettem. Próbáltam nem latolgatni az esélyeket, sokkal inkább koncentráltam arra, hogy a legtöbbet kihozzam magamból.

Mennyire voltál elégedett a saját teljesítményeddel edzés végén?

Számos hibától eltekintve, ami a mai napig foglalkoztat. Úgy érzetem, hogy becsülettel végigcsináltam az edzést. Rossz tulajdonságaim közé tartozik, hogy soha nem vagyok magammal teljes mértékben elégedett, ez most sem volt másképp. Szerintem azonban, főleg ebben a sportban ez a fejlődés egyik mozgatórugója.

Mit gondolsz bekerülhetsz-e a keretbe?

Nagy reményeket fűzök a dologhoz azért, mert remek lenne képviselni az országot a 2020. évi egyetemi amerikai futball világbajnokságon. Meglátjuk, hogy dönt az edzői stáb!

Mennyire érezte meg a tested ezt az egész napos tortúrát?

Természetesen gazdagodtam némi zúzódással, kék-zöld foltokkal, de szerencsére semmi komoly sérülés nem történt részemről.

Mit gondolsz, mit tudsz hasznosítani az ott tapasztaltakból itthon, a Guardiansban? Mit tudsz átadni a társaidnak a tudásból?

Alapvetően mindenképpen hasznunkra válhat az ott alkalmazott gyakorlatok használata, ezek beépítése az edzésszerkezetbe. Szerintem ezeknek mindenképpen helye van minden kezdő és amatőr amerikai focicsapatnál, akár Divízió II-ről, akár HFL-ről beszélünk. Valamint szembeötlő volt az is, hogy fizikálisan sem ártana fejlődnünk. Ennek itt sajnos időbeli okai vannak, mivel a Guardians-ben sok egyetemista játszik, így nem igazán jut idő extra erőnléti edzés szervezésére. Szerintem mindenképpen megfelelő az, amit itt lent, Csongrád megyében csinálunk. Véleményem szerint pár apró módosítással, finomítással egy nagyon ütőképes csapattá válhatunk.

Köszönöm szépen, hogy időt szántál erre az interjúra!

Én köszönöm a lehetőséget!

Címkék: riport, guardians