Volt egyszer egy aréna...

A Guardians csapata nem állhatott meg az október 20-i Rangers elleni bemutatkozó mérkőzés után, akár mennyire is jól sikerült. Hiszen alig két hónapunk volt rá, hogy felkészüljünk a december 8-án rendezett 4. Jótékonysági Amerikai Futball Gálára. Ez tulajdonképpen egy kispályás kupa volt, melyből származó jegybevételeket és adományokat a helyi kórház gyermekosztályának ajánlották fel.

e133605b7b434611f6eeec2594d235ea.jpgA csapat, szokás szerint időben elkezdett készülni. A playeket mindenki ezerrel tanulta. Senkit sem tántorított vissza, hogy este kilenckor, mínusz öt fokban kellett edzenünk. Mindenki odatette magát az edzéseken, igaz ez a felkészülés utolsó hetében nem látszott. A fiúk elejtették a labdát, kavarodások voltak a taktikát illetően. Mindenkiben realizálódott, hogy már csak pár edzés van hátra.

Szombaton reggel fél ötkor indultunk, hogy időben felérjünk Salgótarjánba. Ervi előző este mindenkit utasított, nyolckor takarodó. Nekem azonban még volt egy feladatom: a szokásos brownie adagot még el kellett készítenem, és ez igen sokáig elhúzódott.

Másnap reggel négy órakor kialvatlanul mindenki ott volt a megbeszélt helyen, aki részt vett az eseményen. Mikor a busz is megérkezett, nekiindultunk. Az út első fel órájában még volt egy kis beszélgetés, de aztán mindenki bevágta a szundit. Én olyan csöndet még nem tapasztaltam a csapatban, mint akkor. Olyan ártatlannak néztek ki, mint akik nem képesek bárkinek is nekimenni a pályán. Egy óvódás csoportot megszégyenítő bájossággal aludtak. Na, jó, nem mindenki. Az ő fotózásukat az ébren lévők, természetesen, nem hagyhatták ki.

Ez a közel négy óra azonban véget ért, mikor begördültünk a salgótarjáni sportcsarnok parkolójába. Akkor visszatért a srácokba az igazi énjük. Ment a dumálás, viccelődés. A játékosok és edzők a VIP bejárat felé vették az irányt, ahonnan könnyebb volt megközelíteni az öltözőket. Mi, a nézők a másik kapuhoz mentünk, és megvettük a jegyünket. A következő egy-másfél óra azzal telt, hogy mindenki öltözött, dobálgatott egy párat. Akinek e mellett volt ideje, felmérhette az ellenfeleket. Nem egy pár jól megtermettet láttunk. Néhányuk a karja akkora, mint az én combom. A válluk pedig olyan széles, hogy csodálkozom, nem ragadnak bent minden szimpla szárnyú ajtóba.

Ami a csapatokat illeti, a játékosaikhoz hasonlóan erősek voltak. Mi a Kaposvár Hornets-cel, az Eger Heroes-zal és a Jászberény Wolverines-zal kerültünk egy csoportba. A maradék négy résztvevő, az Expendables, a Miskolc Lions, az Oroszlány Bears és a Debrecen Gladiators szintén egymással versenyzett az elődöntőbe jutásért. Ezek közül az együttesekből magyar első és másod osztályban szereplő csapatok is részt vettek a tornán. De hozzánk hasonlóan, kezdő csapatok is jelentkeztek. A játékosaik tagjai között pedig szintén magyar válogatott, és elit csapatokban játszó/játszott focisták is voltak. Mondanom sem kell, eléggé féltettem a srácokat, ugyanakkor tudtam, meg fogják állni a helyüket.abe75ed3e944723e9b6d08162096a6b0.jpg

Aztán, a csapatok bevonulását követően a Heroes és a Wolverines mérkőzésével megkezdődött a móka. A játékosok már nagyban öltöztek, hiszen két mérkőzésre rá mi következtünk. Az edzők sem lustálkodtak, még akkor sem, ha ők leültek meccset nézni. Nekik kellett kielemezni a két csapatot, hogy minél jobban fel tudjunk készülni az ellenük zajló küzdelmeinkre.

Mire lement a két mérkőzés, igen hosszúnak tűnt számomra. A srácok már bemelegítettek, Robi és Ervi külön-külön elhívta a csapategységeket egy utolsó megbeszélésre, buzdításra. Offense részről Potyka is tartott egy kis beszédet, mindenki síri csöndben hallgatta. A lelkesedés mindenkire átszállt, és a közös offense ordibálás túlharsogta a stadiont. A srácok feltüzelve mentek le, hogy szembenézzenek a Kaposvár Hornets-cel.48046679_349716695815008_7530833289309847552_n.jpg

Mindenkivel lepacsiztam, sok sikert kívántam nekik, majd Jimmyvel együtt elfoglaltuk a helyünket a lelátó tetején, hogy én jól lássak a videózáshoz, ő pedig a statisztikák írásához. Ekkor már olyan ideges voltam, ott ugráltam össze-vissza. Aztán a bírók megfújták a sípot, ami jelezte, számunkra is megkezdődött a torna.

A kaposváriaknak sikerült rögtön az első támadásukból pontot szerezni. Így hátrányba kerültünk. De szerencsére Boti és Márió összjátékával sikerült egyenlítenünk. A második félidőben mi kezdhettük a támadást, egy hihetetlen interception után azonban hamar visszakerült a labda a Hornetshez. A defensünk szerencsére megállította a kaposváriakat. Így újra a támadó egység kerülhetett a pályára. Itt ismét Boti kapott el egy hosszú passzt. 12-6-ra mi vezettünk. De még koránt sem volt vége a meccsnek. És nem sikerült sokáig pontokat feltenni a táblára. Ám ekkor jött a defense, és sikerült kiharcolniuk egy safetyt. Ez után már nem történt pontszerzés, 14-6-ra, június után ismét, sikerült legyőzni a Kaposvár Hornets csapatát. Annyira őrjöngtem, a videóba is belehallatszott, de nem igazán érdekelt. Teli torokból üvöltöttem a srácoknak. Ezután bementünk az öltözőbe, személyesen is gratuláltam mindenkinek.

Azonban nem örülhettünk sokáig, hiszen következett az alapszakasz legnehezebb meccse. A tavalyi harmadosztály győztese, a már másodosztályban játszó Eger Heroes volt a következő ellenfél. A korábbi meccsükön láttam, nem érdemes velük packázni. A futójuk a válogatottban játszik, és védelmük is elit teljesítményt nyújtott. Újabb buzdító beszéd következett. Ezzel is sikerült mindenkit felhergelni.

Ismételten fölmentem a nézőtér tetejére, hogy a lehető legjobb helyről figyelhessem az eseményeket. Az egriek kezdhették a támadást. Rögtön az első playből megfutották a TD-t. Még az elején volt egy elrontott szerelés, és a running back meg sem állt az end zone-ig. Annyi dicséret jár Bencének, aki a legközelebb állt az eseményekhez, hogy a nálánál kétszer nagyobb gyorsvonatba bele mert menni. Azonban az lepattant róla. Ekkor úgy éreztem, nagyon ki fogunk kapni. Ez azonban nem így történt. Remekül játszottak a srácok. Mindenki beleadott apait-anyait. Az offense-nek voltak szép játékai, a defense is sikeresen megállította a támadásokat, Ádi bá’ még a nyalókás embert sem kímélte. Hatalmasat küzdöttek a srácok. A győzelemhez ez sajnos nem volt elég, de a védelemnek sikerült csak 6 ponton tartani a Heroest. Így a meccs végeredménye 0-6 lett az Egernek.

A következő meccset a Jászberény Wolverines ellen játszottuk. És mivel a Berény és a Kaposvár döntetlent játszott, így mindenképpen meg kellett vernünk a Rozsomákokat. Az offense, azon belül is Simon szép sormintát rajzolt. Egy elkapás, egy drop. Azonban a TD-t nem sikerült megszerezni. A defense azonban visszaadta nekünk a lehetőséget egy, a Pusztító és Nagy B összjátékából megszerzett fumble után. És végre Simonnak is összejött a hatpontos, miután sikerült leráznia magáról egy pár védőt. Márió extra pontjával pedig már 7-0 volt az eredmény. Nem lehetett azonban lazsálni, jött rendesen a Wolverines, sikerült is egyenlíteniük az első félidő végén. A második félidőt ők kezdhették, a defense azonban, mint mindig, fantasztikusat játszott. Így újra az offense-en volt a sor, hogy megmutassák, mit tudnak. Ismét Boti volt Márió célpontja a legfontosabb játéknál, így Márió újbóli extrája után ismét mi vezettünk 14-7-re. A Wolverines azonban még mindig jött fel, mint a talajvíz. És sikerült egy td-t szerezniük. A kétpontos kísérlet, szerencsére azonban nem. Az utolsó sípszó 14-13-mas eredménynél szólt, így bejutottunk az elődöntőbe!

Itt az Expendables ellen játszottunk. Na, már most. Náluk a legfiatalabb játékos is 8 éve játszik bajnokságban, és az átlagtömegük olyan 110 kg körül van. Az erőfutást játszó csapat ellen pedig a defenseünk elég kis játékosokból áll. Ehhez képest igen jól helytálltunk. A Feláldozhatók rögtön egy TD-vel nyitottak. Majd egy safetyvel két perc után 9-0-ra vezettek. _Ezt követően ismét, mint kés a vajon, úgy jutottak át a védelmen. 16-0 volt az állás nekik. Ez után egy pálya hosszúságú passzal Márió negyedjére találta meg Botit, 16-6. A következő félidőt mi kezdhettük, azonban egy rossz snapet követő safety után újra az Expendables támadhatott, 18-6-os állásnál. Persze, ebből is touchdown lett: 25-6.

Ekkor lépett a pályára a második offense sor Esteban vezetésével. És jött, amire senki sem számított, a nap talán legboldogabb touchdownja. Zolika, élete első meccsének első playében, egy gyönyörű elkapást követően megszerezte élete első hatpontosát. Ennek annyira megörült, hogy levágta a labdát a földre. Ez szabálytalan, és visszavonhatják érte a td-t. Szegény, mindenki megdicsérte a pontszerzésért, de a tapasztaltabbak rögtön mondták neki, hogy ilyet többet ne csináljon. Ekkor kicsit leolvadt a mosoly az arcáról. A sporik szerencsére elnézőek voltak, így nem vonták vissza. 25-12-re változott az eredmény, a partvonalon állók pedig hatalmas pacsikkal gratuláltak legifjabb játékosunknak. Az állás így maradt a hármas sípszóig. Kikaptunk, de helytálltunk. Játszhattunk a harmadik helyért.

A helyosztót az Eger Heroes ellen játszottuk, miután ők kikaptak a Lionstől. A srácokat fel kellett tüzelni, eléggé letörtek a vereség után. Potyka, mint a csapat szónoka, lelket öntött a fiúkba. Márió, sajnálatos módon lesérült, így Estebannak kellett irányítania. Ez a meccs hihetetlen volt. Tényleg úgy működtünk, mint egy csapat. Tudtuk, itt az idő, hogy visszavágjunk. Az offense a pálya szélén állva, velem együtt buzdította a védelmet. Mindvégig sikerült nulla ponton tartani az egrieket, igaz, a válogatott futó nem játszott. De így is úgy gondolom, hogy remekül helytálltak. Pontszerzésre az utolsó félidőig várni kellett, amikor is a Heroes futott egy hatpontosat, ám az extra pont nem sikerült, így egy kis déjá vue érzés fogott el minket. A forgatókönyv azonban nem ugyanaz volt. Dominik úgy kerülgette a védőket a következő futásánál, mintha azok csak egyszerű bóják lennének, így sikerült megszereznie első touchdownját. Döntetlen volt az állás. Következett az egy pontos kísérlet. Ismét Dominik kapta meg a labdát, és még a fél cipőjét is feláldozta azért az egy extra pontért. 7-6-ra vezettünk. Ekkor egy perc volt hátra a meccsből. A defensen volt sor, hogy kivédekezzék a hevesiek támadását. És hatalmasat játszottak. A többi csapattag, és mi, a lelátó tetejéről torkaszakadtából buzdította a pályán lévőket. És sikerült. Negatív yardos szereléseket, leütött labdák tömkelegét szerezték. Az utolsó play nem sikerült az egrieknek. Lefújták a meccset! Nyertünk! Mindenki üvöltött, aztán megláttunk egy sárga rongydarabot a pályán. Mindenkiben megfagyott a vér. Csak ne defense legyen! A bíró bemondta, az volt. Megpróbálhatta újra a Heroes. Szállt a passz, és mindenkiben lassított felvételként játszódott le a pár másodperces jelenet, de sikerült leütni még az elkapó előtt. Heroikus küzdelem után, másodjára már sikerült megverni a Heroest! Nyertünk! Mienk a bronz!48052348_805649006447920_1670380358429835264_n.jpg

Mindenki hatalmas extázisban volt. Üvöltöttünk. Amilyen gyorsan a rossz térdem engedte, leszaladtam a srácokhoz. Nem érdekelt, hogy utcai cipőben vagyok, berohantam a pályára. Ervi teljesen magán kívül volt. Meglátott, megölelt. Látszott rajta, mennyire boldog. Lepacsiztam mindenkivel, aztán Csongi is átkarolt, túlságosan örült a kezeléshez. Mindenki megkönnyebbült.

47681456_2117507651646046_5009777122525315072_n.jpg

A tornát az Expendables nyerte, de ez minket cseppet sem érdekelt. Igen, megérdemelték, de mi túlságosan is el voltunk foglalva az örömünkkel. Meg a gulyáslevessel, a fiúk egész nap alig ettek valamit, így nem csoda, hogy éhesek voltak. Aztán az eredményhirdetésen felkerült a pont az i-re. Ugyanis Boti, négy td-jének köszönhetően, hazavihette az offense legértékesebb játékosának járó címet, az összes csapatot tekintve. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna ez a nap.48226641_378402382906115_5996088951570432000_n.jpg

Ezt követően összepakoltunk, elindultunk haza. Mindenki megkapta a megérdemelt süti adagját. Megálltunk a legközelebbi Tesconál, és vettünk két tálca sört. Mindenki kapott egyet. Ez után kihirdettük a csapat legjobb játékosait. Offense részről, mivel már Boti megkapta az elismerést, Dominik lett az MVP, hiszen ha ott nem viszi be azt a két labdát, nem is tudjuk, mi lett volna. Defense részről pedig Ádám lett a szerencsés, aki háromszor is leszedte az irányító passzát. Egész haza fele úton beszélgettünk, mindenki elmondta, melyik volt a kedvenc pillanata.47576442_2320349371372902_3075668768345554944_n.jpg

Rendkívül büszke vagyok a srácokra, hatalmasat játszottak. Ezt az ellenfeleink is elismerték. A Heroes játékosai odajöttek a meccs után, gratuláltak. Mondták, nagyon szimpatikus csapat vagyunk, remélik, találkozunk a közeljövőben a bajnokságait. Úgy gondolom a harmadik hely, és a dicséretek is azt mutatják, van helye az amerikai futballnak itt, Dél-Alföldön.

Képek forrása: http://www.infonograd.hu/kepek/lista/oldal:1/permalink:amerikai-futball-jotekonysagi-gala-2018-12-08-2018-11-21

Címkék: guardians