Válogatott edzőtábor belülről IV.

A 2020-as egyetemi világbajnokság tryoutjának utolsó résztvevője a Guardiansből. Langane Dominik, a csapat half backje egészséges önbizalommal a hangjában nyilatkozott.

Miért jelentkeztél a táborba?

Elsősorban az volt a célom, hogy bekerüljek a keretbe, remélhetőleg ez sikerül is. Azért fontos számomra, mert tervben van egy amerikai ösztöndíj, és ehhez jó lenne felmutatni egy nemzetközileg elismert eseményt is.

Hogyan változtak az érzéseid, ahogy közeledett a tábor?

Az elején egy kicsit bizonytalan voltam. Ugye úgy volt először, hogy a nyáron lesz a tábor. Az egész szünetet a készüléssel, edzéssel töltöttem, valamint megszereztem a felszereléshez szükséges pénzt, hogy kellőképpen felkészült legyek a táborra. Csalódás volt, mikor ez elmaradt. Ősszel elkezdődött a szemeszter, így közben nem tudtam már annyit edzeni. Amikor meghallottam, hogy három hét múlva lesz a tryout, egy kicsit meg is ijedtem, mert nem voltam olyan állapotban, mint előtte. Ehhez hozzá tett az is, hogy a válogató tábor hetének hétfőjén lázzal ébredtem, sikerült lebetegednem. Szerencsére sikerült elviselhetőre csökkenteni a tüneteket, még a csütörtöki edzést is megkockáztattam, hogy formában lehessek a hétvégére. Aztán ahogy közeledtünk, egyre magabiztosabb lettem. Úgy gondoltam, elég jó eséllyel indulhattam. Szerintem, amit csinálok, azt elég jól csinálom. Ez akkor sem múlt el, amikor már odaértem.

Mikor megérkeztél megláthattad az edzőket, vetélytársakat, mit gondoltál, mennyire nehéz a mezőny?

Azt beszéltük Dávidékkal, hogy tulajdonképpen nem tudjuk, mire is számítsunk. Mindenki 90 kilós kigyúrt testépítő lesz, vagy olyan, mint mi. Egyáltalán nem tudtuk belőni, milyenek is lehetnek a többiek. Ezért kicsit megnyugodtam, hogy nem izomtornyokkal találkoztunk. Ennek ellenére nem becsültük alá a vetélytársakat. Úgy gondolom, ahogy elkezdődött az edzés, azért látszódott az is, hogy egy kisebb játékos is tud olyat mutatni, amit nem néznénk ki belőle.

Hogyan zajlott a tréning, mennyiben tért el az itthonitól?

A bemelegítés hasonló volt ahhoz, amit itt csinálunk. Azokat a gyakorlatokat tulajdonképpen ilyen edzőtáborokból vettük át. A dinamikus bemelegítés nem volt haszontalan, mivel mínusz egy fok körül lehetett a hőmérséklet. Volt három feladat a sebességre, irányváltásokra kiélezve. Ez műfüvön nem volt olyan egyszerű, mint sima gyepen, de megoldottuk. Közben figyeltünk rá, hogy ne hűljünk ki, minden gyakorlat között futkároztunk, igyekeztünk mozgásban maradni. Utána elkezdődtek az egyéni edzések, rögtön a linebackerekkel raktak minket össze. Blokkolni kellett, ez egy kicsit nehezebb volt, mint amire számítottam. Hiszen őket rajtunk kívül senki nem lassította le, az az egy feladatuk volt, hogy túljussanak rajtunk. Ez egy kicsit szerepcserének tűnt számunkra, még a válogatott múlttal rendelkezőket is meglepte. Utána összekerültünk a falakkal. Ezeket a gyakorlatokat itthon is szoktuk játszani: box, skeletonok. Aztán átmentem a WR-ekhez route-okat futni, az is hasonló képpen zajlott. Az edzés végét egy hosszasabb nyújtás zárta. Összességében nem mondanám annyira különlegesnek, másabbnak az itteniekhez képest.

Milyen volt a második benyomás a társakról, miután láttad őket edzés közben?

Nem sok emberrel beszéltem, inkább csak itt-ott egy-két mondatot. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy minél jobban teljesítsek. Volt néhány srác, akikkel néha adtunk egymásnak tanácsot. Főleg, amikor a linebackerekkel kerültünk össze, akkor egyre inkább kialakult a futók között egy kisebb közösség. Próbáltuk segíteni a másikat, nem feltétlenül vetélytársként tekintettünk a másikra. Nekem ez egy pozitív benyomás volt. Azt gondoltam, lesznek olyanok, akik lenézik a másikat, vagy még ellenünk is dolgoznak. Kifejezetten örültem, hogy nem ezt tapasztaltam.

Edzés után mit éreztél a kimerültségen kívül? Mennyire voltál magaddal elégedett?

Az első gondolat az volt, hogy ez még tarthatott volna egy darabig. Nyilván sok mindent nem lehet megmutatni három óra alatt. Sok minden kiderül így is, de úgy gondolom, rengeteg minden van, amiben én vagy mások jók, és ezt hosszabb idő alatt megmutathatnánk. Ahogy lefújták az edzést, úgy éreztem, hogy még három órát is bírnék. ettől függetlenül egyértelműen kimerítő volt. Nem is feltétlenül az edzésen, inkább a vége után és a hazaúton éreztem. Egyre több mindenem sajgott.

Mennyi esélyed lehet bekerülni?

Úgy gondolom, főleg linebackerekkel végzett munka során, hogy van esélyem. Számítok arra a mindenki által várva-várt e-mailre. Meglátjuk, az edzők hogy döntenek a videó anyagok és az eredmények alapján. Reménykedem, hogy a következő táborban is tudok majd bizonyítani.

Mennyire érezte meg ezt a gyűrődést a tested?

Izomlázam nem volt, fizikálisan nem terhelt meg annyira. A linebackereknél volt egy pár ütközés, amit megéreztem. A jobb combom néhány alacsony ütközés is érte, amire nem számítottam. A vállaimat is éreztem a sok ütközéstől. Ezeken kívül minden rendben volt. Igaz, a vasárnapi edzés másnap nem volt a legkellemesebb.

Mennyit tudsz ezekből a tapasztalatokból hasznosítani?

Úgy gondolom, hogy elég sok apró trükköt tanultam. Rögtön azzal kezdtük például, hogy hogyan fogjuk a labdát. Nyilván én is odafigyeltem a helyes tartásra, meglegyen a három biztos pont. Viszont természetesen mindenki máshogy tudja, máshogy tanítja. Az új technika szokatlan, és nehéz volt elsőre. Úgy gondolom, hogy vegyítve a saját tapasztalataimmal, kialakulóban lévő saját játékstílusommal sokat javíthatok a labda biztonságán. Ezen kívül cutokat gyakoroltunk, ami mindenképpen hasznos volt.  Szerintem tudom itt is hasznosítani, amit ott elsajátítottam. Ha több futó lesz a Guardiansben, akkor külön, részletesebben is tudjuk ezeket gyakorolni.

Köszönöm!

Én is!

Címkék: riport, guardians