Skill tábor Gödöllőn

Hansel Botond egy másik edzőtáborban töltötte a hétvégéjét. Gödöllőn neves edzőktől volt alkalma tanulni. Egy pár héttel a történtek után, visszaemlékezve mesélte el nekem, milyen volt.

Ugyanazon a hétvégén volt az egyetemi válogató, mint a skill tábor. Miért az utóbbira jelentkeztél?

Először többen jöttünk volna a csapatból, ezért úgy gondoltam erre jelentkezem. Aztán kiderült, hogy akkor van a tryout is, így rajtam kívül mindenki más visszamondta végül. Másrészt nem akartam úgy elmenni az egyetemi táborra, hogy még nem tanultam eleget. Ezért egy olyan edzőtáborba mentem inkább, ahol sokat tanulhatok. Amit itt tapasztaltam, azt tökéletesíthetem majd, használhatom a szezonban. Ha úgy alakul a karrierem, még lehet esélyem bekerülni akár a felnőtt válogatottba is. És remélem, nem ez az egy világbajnokság lesz az életemben. Úgy gondolom, kicsit korábban kellett volna kezdjem a sportot, hogy bátran elmenjek az egyetemi válogatott edzésére.

Hogy változtak az érzéseid a tábor közeledtével?

Nagyjából pénteken, a tábor első napján kezdtem izgulni. Felültem a vonatra, akkor azért izgultam, hogy jó vonatra szálltam-e. De nyilván jóra szálltam, mert ezerszer mentem már Szegedről Pestre. Akkor volt vicces, mikor át kellett sétáljak a Keletibe. Egész úton a telefonomat bámultam, hogy jó helyen vagyok-e. De a Google Maps sokat segített. Az is egy kisebb küzdelem volt, mire megtaláltam Gödöllőn a szállásomat. Akkor kezdtem el kiakadni, mikor észrevettem, hogy nem vittem kesztyűt. Nagyon mérges voltam magamra. Barátnőm is, Ervi is nyugtatott, hogy biztos lesz valakinél még egy plusz pár. Első edzésen nem volt kesztyűm, egy labdába is belenyúltam. Az ujjam nagyon feldagadt. De nem szóltam, mi van. Nem szerettem volna leállni egy negyed órára sem. Játszani akartam tovább. Aztán az egyik wolvesos elkapótól kaptam kesztyűt. Kicsit szakadt volt, de legalább tapadt. Onnantól kezdve egyre kevésbé izgultam és egyre inkább élveztem. A tábor során jó barátságokat kötöttem, és a feszültség szépen lassan elmúlt.

Milyen érzés volt egyedüli guardiansesként ott lenni?

Furcsa volt. És először nagyon féltem, befogadnak-e a srácok. Tudtam, hogy nagy felelősség van rajtam, hiszen én egyedül képviseltem a csapatot. Az elején megkérdezték, ki hány éve csinálja. Mondtam, hogy ez az első évem. Sokan megdicsértek. Például a Wolves régi, Bencsics Márk előtti irányítója, vagy épp Kovács István, a qbk edzője és a tábor egyik szervezője, valamint a magyar válogatott támadó koordinátora. Spencer Wood, az elkapók trénere, aki amúgy a belga válogatott edzője, de a többi elkapó is. Mondták, hogy ahhoz képest, hogy ilyen rövid ideje nyomom, nagyon jól játszom, és remélik, hogy a Guardians többi tagja is ilyen fejlődést mutat. Természetesen tudtam, ez mit jelent: képesek vagyunk/vagyok fejlődni, de ez nem jelenti azt, hogy itt vége van, hanem azt, hogy itt kezdődik. Így kell csinálni tovább, haladni kell fölfele.

Mennyien voltatok? Hogyan oszlottak el a posztok?

Többen lettünk volna, ha nem ekkor van az egyetemi válogató. Harmincan voltunk legtöbben. Ebből két irányító, nyolc elkapó és húsz defensive back. Úgy nézett ki az edzés, hogy a defense az folyamatosan tudta váltani a játékosokat, kijött majdnem három teljes csapategység belőlük. Mi meg szinte egész végig fönt voltunk a pályán.

Hogyan telt a hétvége?

Nagyon fáradt voltam, nagyon élveztem és állandóan éhes voltam. Ennyit még életemben nem ettem. Naponta három gyrost betoltam, munkás reggelivel kezdtem. És ami volt a Tescoban, azt mind megettem. De nagyon élveztem az egészet. Ajánlom másoknak is, hogy jöjjenek el, mert nagyon jó volt.

Mit csináltatok a hétvége alatt? Hány edzés volt?

Az első nap, pénteken először regisztrálni kellett. Aztán este egy kétórás edzés. Egy az egy elleni gyakorlatok voltak, indiztünk. Megismertük az edzőket, és nagyjából körvonalazódott bennünk, hogyan fog kinézni egy edzés. Szombaton két edzés volt, a kettő között viszonylag nagy szünettel, így vissza tudtam menni a szállásra, ami nem volt közel. Tudtam pihenni. Nagyon fárasztó, két és fél, három órás edzéseket tartottak. Vasárnap rövidebbeket szerveztek, mert nem kaptuk meg olyan sok időre a pályát. Az utolsó edzés pláne, mivel látták rajtunk, hogy már nagyon fáradtak vagyunk és a külföldi edzőknek még a repülőt is el kellett érniük. Elméleti edzést is szerettek volna tartani, de az edzők nem értek rá és az ebédünk is elmaradt. Így kaptunk egy ovit, ami fel volt fűtve, oda befeküdtünk. Volt, aki aludt mások Play Stationöztek.

Milyen gyakorlatok voltak az edzésen?

Nagyon sok félét mutattak. Ügyességi, lábtechnikás gyakorlatokat. Megtanították, hogyan olvassuk a védelmet. Mivel elkapók voltunk, minden gyakorlat végén el kellett kapni a labdát, és a jól megismert tartással tovább futni. Nem ütköztünk, vállvédőt nem is kellett vinnünk. Csak skill feladatok voltak. Igaz a skeletonozásnál a védelmet nem nagyon érdekelte, hogy csak sisak van rajtunk. Nem adtak nagy tackle-t, csak földre vittek minket, hogy érezzük, hogy ott vannak. De ez nem zavart minket.

Mennyit tudsz ezekből a tapasztalatokból itthon hasznosítani?

Mindent. Folyamatosan próbálok figyelni arra, amit ott mondtak, és hasznosítani. Arénán kicsit nehezebb lesz, de nagypályán biztosan fogom tudni alkalmazni az ott tanultakat.

Mennyire érezte meg a tested ezt az egész hétvégés megpróbáltatást?

Kiköptem a belemet, annyit futottunk. Igazából csak kimerült voltam, izomlázam egyáltalán nem volt. Nem erősítettünk, csak sokat futottunk. Meg persze az ujjamon a zúzódást azt éreztem.

Ha lesz a jövőben ilyen tábor, kiknek ajánlanád?

Mindenkinek. Ezt nem érdemes kihagyni. Jövőre ahányan tudunk, menjünk el! Nagyon sokat lehet tanulni. A külföldi edzők rendkívül nyitottak, szívesen tanítanak mindenkit. Nekik mindegy, hogy az az ember tíz éve játszik vagy tíz perce, ugyanúgy fogják kezelni. Meglátjuk, mik a hibáink, min kell javítani. Igazából mindenkinek ajánlom, akinek van ideje, meg egy kis zsebpénze.

Köszi szépen!

Én is

Címkék: riport, guardians