FaceMask

Az amerikai foci női szemmel

Egy szezon Guardians-szemmel: Langane Dominik

A csapat running backje, Langane Dominik számtalanszor kerülte ki az őt levinni kívánó védőket. Legemlékezetesebb megmozdulása bejárta az összes magyarországi amerikai focis platformot.

_dsc3758.jpg

Mit vártál szezon előtt magadtól illetve a csapattól?
Szezon előtt elsődleges céljaim között volt, hogy felszedjek egy kis tömeget, egész pontosan tíz kilogramm volt a cél, amelyet szezon második felére sikerült is magamra szedni. Ez után természetesen a teljesítményem tettem kitűzéseket, kisebb-nagyobb célokat, melyeket sajnos nem sikerült úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna. A csapattól azt vártam el, amit most is: mindenki adja bele szívet, lelkét és tegye meg a tőle telhető lehető legtöbbet.

dsc02265.jpg

Miben fejlődtél az első idény alatt?
A Guardians első szezonja alatti legnagyobb fejlődést talán az irányítom védelemében értem el. Egyre magabiztosabban veszek fel akár nálam sokkal nagyobb védő játékosokat is, hogy Márió teázhasson mielőtt eszébe jutna eldobni a labdát. Ide sorolhatnám még a tömeget is, elvégre plusz tíz kilogramm nem kevés, viszont a jövő szezonra az állóképességemet is a tömegemmel együtt szeretném növelni, mert szezon végére már éreztem, hogy kevés tud lenni a puszta akaraterő.

Hogyan bírta a tested a megrázkódtatásokat?
Szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúsztam ezt a szezont is. Azt szoktam mindig mondani a srácoknak, hogy “ha nem kapnak el, nem is bánthatnak”, amit igaznak is gondolok, de azért a folytonos, heti háromszori edzőtermi edzés és a sok nyújtás is hozzájárult.

2019031715130800074gb.jpg

A család mennyire volt segítőkész, megértő a sok edzés, meccs miatt?
Már körülbelül négy éve részt veszek minden edzésen. Én úgy gondolom, hogy őszintén mondhatom, hogy ha kihagytam edzést, annak mindig komoly oka volt, így ehhez azért már hozzá voltak szokva. Meccsből pedig nincs azért annyira sok, én többnek is örülnék.

Mennyire voltál megelégedve magaddal illetve a csapattal a szezon végére?
Nehéz kérdés, mert egyrészt büszke vagyok, hogy azért mégis csak sokak első szezonja egész jól indult, másrészt viszont maximalista személyiségemből is adódóan csalódott vagyok, hogy nem nyertük meg rögtön az első szezonunkat, amire szerintem képesek lehettünk volna, ha egy kicsit mindenki jobban odateszi magát. Félre értés ne essen, nem csak a csapatról beszélek, nekem is rengeteg hibám volt, amit ki is fogok javítani a következő szezonra.

dsc04803.jpg

Az utazások során mi volt az a nem kötelező, de számodra elengedhetetlen tárgy, ami nem maradhatott otthon?
Van egy szerencse érmém, amit ilyenkor magamnál szoktam tartani. Ezen kívül inkább gondolatokat csomagolok, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy úgy teljesítsek, ahogy azt teszem.

Mi vált a meccsnapokon a rutinod részévé, mely egy átlagos napon kihagyható? Mi az ami ilyenkor különös jelentőséggel bír?
A “GAMEDAY HYPE” Spotify lejátszási listám egész biztosan kötelező meccsnapon. Ezt leszámítva szintén a győztes mentalitást sorolnám a “muszájok” közé, amit igyekszem a mindennapjaimban is tartani, de azért annyira intenzíven biztos nem koncentrálok rá egy egyszerű hétköznapon.

Mi a kedvenc sztorid a szezonból?
A kedvenc pillanatom talán a Saints elleni 60+ yardos futásom az utolsó percekben. Már úgy tűnt, hogy elég biztosan nyertük a meccset. Pörgetni kellett az időt, de miért is fogadnánk szót, szóltam Máriónak, hogy “Márió, fussunk egy TD-t”, amit egy fejbiccentés követett, részéről pedig egy finom kuncogás és egy visszabiccentés. Nem is emlékszem most hirtelen, hogy mi volt a play, de szörnyen sikerült. Ahogy megkaptam a labdát, rajtam egy ember, a csapat lemondott a játékról, én még azért küzdök. Közben egyre több a védő, forgolódok, van aki már szinte megy le a pályáról és egyszer csak egyenesbe kerülök. Előttem egy hatalmas lyuk, futok ahogy bírok és enyém a jobb szél. Innen már csak futnom kellett, más dolgom nem igazán volt. Az utolsó yardoknál egy finom lassítás, ha már ünnepelni szigorúan tilos és 6 pont a Guardians-nek. Mire átöltöztem már kint volt a kis jelenet gyakorlatilag az összes magyar amerikai futballos Facebook oldalon, majd később az Első és 10-ben is megvillantam. Ami egy kicsit talán fájt, hogy sehol sem engem dicsértek, sokkal inkább a védőket kritizálták. Talán ez a tökéletes motiváció. A következő szezonban meg kell mutatnom, hogy minden csapat védelmével képes vagyok ugyanezt végig csinálni újra és újra.

Mi az, amin biztosan változtatni fogsz a következő szezonig?
Agresszivitás. Sokkal erőteljesebb futó játékot tervezek a következő szezonra. Még mindig nagyon élvezem a védők előli kitéréseket, viszont egyre inkább kezdem élvezni, amikor meglepetésére én adhatok egy védőnek. Változtatni szeretnék beálláson, irányváltáson, induláson és néhány másik technikán, amiken inkább csak apróságokat kell alakítani, hogy jobban működjenek.

dsc02288.jpg

Mi jellemezte a csapatot általánosságban a szezon során?
Izgalom. Úgy gondolom, hogy mindenki hatalmas izgalommal állt az egész szezonhoz, ami nagyon sokat hozzátett a teljesítményünkhöz. Azonban azt is megjegyezném, hogy a továbbiakban ez kevés lesz. Rentegeg akarat, kitartás, alázat, önbizalom és összetartás kell majd a következő szezonba, hogy mi nyerhessük meg a 2020-as bajnokságot.

A bejegyzés trackback címe:

https://facemask.blog.hu/api/trackback/id/tr6915131980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

FaceMask

Az amerikai foci női szemmel.

Facebook oldaldoboz