FaceMask

Furcsa lehet, hogy lányként egy ilyen férfias, durva sportot szeretek, mint az amerikai foci.

Laikusok úgy gondolhatják, hogy a játékosok agresszívek a valóéletben is, és sok bűncselekményt követnek el. Manapság sokat olvashatunk a sportolók túlkapásairól, mintha a pályán kívül is ugyanazt a magatartást folytatnák, mint azon belül. Ám állítom, hogy ez nem gyakoribb az amerikai focistáknál, mint más sportágak űzőinél.

Persze nem tagadom, vannak köztük, akik már megszegték a törvényt, de többségüknek igenis helyén van a szíve! Ezért is szeretem ezt a sportot, rengeteg különböző játékos van, de össze tudnak fogni a győzelemért, vagy akár pályán kívül is a „nagyobb jó érdekében”.

A szurkolók és a játékosok közötti kapcsolat is más, mint a többi sportban. Itt a drukkerek - más amerikai sportokhoz hasonlóan - megtarthatják a labdát, ha az a lelátóra kerül. Sőt, vannak olyan játékosok, akik egy-egy touch down után a szurkolóknak ajándékozzák a játékszert. Erről nevezetes a Carolina Panthers, ahol Cam Newton minden egyes pontszerzése után egy kisgyereknek adja a labdát, de van, hogy más csapattársa teszi meg ezt a gesztust. Ezt a hagyományt edzője javaslatára teremtette még az újonc szezonja kezdetén, de azóta is tisztességesen folytatja minden egyes meccsen.

A Green Bay Packers csapatának játékosai szó szerint a szurkolókkal együtt ünnepelnek, hiszen a td-k után a játékosok felugranak a lelátó első sorába, hogy a szerencsés drukkerek személyesen is gratulálhassanak nekik, megpaskolhassák az illető sisakját, vállvédőjét. A Packersnek abból a szempontból is kivételes a kapcsolata a szurkolókkal, hogy a csapat nem egy milliárdos tulajdona, hanem a helyiek válhattak a részvényeseivé. Ez az egyetlen ilyen csapat a ligában.

Sok csapat szezon előtti edzőtáborain nyilvános tréningeket tart. Itt a szurkolók testközelből találkozhatnak kedvenc játékosaikkal, kérhetnek tőlük autogramot, amit a fiúk nem szoktak lespórolni a hosszú, fárasztó edzés után sem. Hiszen ez nekik csak pár perc, a drukkernek pedig élete legnagyobb élménye. A szerencsésebbek megkapják az egyik sztár cipőjét, csuklószorítóját, vagy egyéb ruhadarabját.

Az NFL minden évben kijelöl egy játékhetet, ahol a játékosok különféle, színes cipőket vehetnek föl. A cipők mintázata más és más, de legnagyobb százalékuk valamilyen jó cselekedetet, közhasznú alapítványt jelenít meg. Van köztük, mely a rák elleni küzdelmet hirdeti, ami a rendőri túlkapásokra hívja fel a figyelmet, de vannak olyanok is, melyeken egyszerű gyerekrajzok reklámozzák az adománygyűjtést. Ezeket a lábbeliket a a meccsek után elárverezik, majd a begyűjtött pénzt arra fordítják, amire a legnagyobb szükség van. Gyermek alapítványoknak, háborús területek áldozatainak, kórházaknak adják az befolyt összeget.

A játékosok többségének saját alapítványa van, amelybe befolyó összeget különböző jótékony célokra fordítják. Van is a ligában egy különdíj, ami annak a sportolónak jár, aki a legtöbbet teszi a helyi közösségért. A trófea neve Walter Payton, az év embere díj. Erre az elismerésre minden csapat kijelöl egy-egy játékost, és közülük választják ki év végén a nyertest. A legutóbb JJ Watt vitte el a kupát. A Houston Texans deffensive endje a Harvey-hurrikán áldozatainak segített adománygyűjtő kezdeményezésével. A célja kezdetben „csupán” 200.000 dollár összegyűjtése volt, az első 100.000-t ő tette a perselybe. Az eredmény sokszorosan túlszárnyalta várakozásait, ugyanis 19 nap alatt több mint 37 millió dollárt sikerült összegyűjtenie, mellyel a katasztrófa áldozatait segítette meg.

A focisták különféle, nekik csekélységnek számító dolgokat tesznek, melyek a szurkolóknak egy életre szóló élményt jelentenek. A már említett JJ Watt hallotta, hogy egy kisfiú balesetet szenvedett, szerencsére nem esett nagy baja, de a Watt-mezt, amit a baleset idején viselt, le kellett róla vágni, és rendkívül szomorú volt e miatt. A játékosnak több se kellett, felkerekedett és elment a sráchoz a kórházba, hogy személyesen adhassa át neki az általa dedikált mezét.

A Baltimore Ravens csapatának tagjai meglepték szurkolóikat, akik mit sem sejtve fotózkodtak a stadionban, mikor Flacco és néhány társa felváltva belopóztak a képbe. A csapat safety-jét, Eric Weddle-t, fel sem ismerték a szurkolók. Azt követően egy kis táblával (melyen a neve és a mezszáma állt) a kezében állt be, hogy „elrontsa” a képet.

Rob Gronkowski fülébe jutott, hogy egy fiatal drukkernek saját focipályája van a kertjében. Szóval beült a kocsijába, hogy ő legyen a legnagyobb ajándék a fiú születésnapi zsúrján. Persze nem maradhatott el az ajándék mez sem. Sőt, még egy kis játékra is maradt ideje. Valamint megtanította a Gronk által levédett ünneplést, a spike-olást is.

A felhozott példákon túl természetesen sok más is van, amit a játékosok tesznek a szurkolókért. Nem szentek ezek az emberek sem. Vannak köztük, akiket tartóztattak már le zaklatásért, drogbirtoklásért. Mégis sokkal kisebb a bűnözési arány, mint az országos átlag. A rossz előítéletek ellenére mégis rendes srácok az amerikai focisták.