FaceMask

Az amerikai foci női szemmel

Válogatott edzőtábor belülről I.

A Guardians csapatának néhány tagját az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettek egy try outon, ahol az egyetemisták mutathatták meg, mit tudnak. A legjobbak ott lehetnek a 2020-as magyarországi egyetemi világbajnokságon.

A csapat tackle-jét, Medgyesi Csongort kérdeztem az élményeiről, tapasztalatairól.250.png

Miért jelentkeztél a táborba?

Igazából az volt a motivációm, hogy láttam, hogy a srácok, akik már több éve nyomják ezt a sportot (offense falak) milyen szinten vannak. A volt edzőm, Boda Gábor azt mondta, hogy ne hagyjam abba a sportot, mikor lejövök Szegedre. Az ő motiválására gondolkoztam el komolyabban ezen. A korkeretbe is beleférek, ezért úgy gondoltam, miért ne próbáljam meg.

Hogyan változtak az érzéseid, ahogy közeledett a tábor?

Legelőször nagyon sok energiát belefektettünk, hogy az augusztus végi edzőtáborba bekerülhessünk. Az egész nyarat végigedzettük Gyurival, és Viduval, aki eljött velem a kondiba. Nagyon magabiztos voltam, mert először azt hittem, az egy try out. Behívnak minket, és kipróbálhatjuk magunkat. Aztán a try outból nem try out lett, hanem tábor, ahova végül nem kerültem be. Mert csak annyit kérdeztek, hány kiló vagyok, hol, és mióta játszom. Az alapján pedig, hogy két éve focizom a harmadosztályban, nem lehettem ott. Akkor csak Gyuri mehetett táborozni. Ez mindannyiunkat rosszul érintett, hogy meg se mutathatjuk, mire vagyunk képesek. Aztán Gyuri mondta, van egy második esélyünk bekerülni, és akkor már biztosan mehetünk. Csak közben az egyetem is elkezdődött, tanulnom kellett. Így nem jutott annyi energia és idő az edzésre. Aztán, ahogy közeledett a hétvége, napokkal előtte jobban izgultam. Nekem ez ilyen dupla dolog volt: barátnőm családjával is akkor találkoztam először. Az is bennem volt, mi lesz, ha ők nem kedvelnek. Egyáltalán az egésztől nagyon féltem. Amikor már ott voltam, úgy éreztem magam, mint egy vizsga előtt, amire nem tanultam, hogy már úgy is mindegy. Itt vagyok, csináljuk meg, amit tudunk.

Mikor megérkeztetek, láttátok a keretet, edzőket. Mennyire érezted erősnek a mezőnyt? Mi volt az első benyomás?

Nagyon durva volt először is az egész komplexum. Én ilyet még nem láttam. Hoztak nekünk gyúrót, aki kérdezte, mi fáj, hol fáj. Hozott tapet. Kószóra például rárakott vagy 30 kilót, több volt a tape, mint maga az ember. Engem ez fogott meg igazán, hogy egy pályán vagy, nem csak egy mezőre engednek ki játszani. Nagyon profi volt ez az egész infrastruktúra. Először csak mi voltunk. Aztán Gyuri meg Dávid találkozott a fehérvári csapattársaikkal. Aztán jött egy pár eagles-ös és dabasi haver, akikkel beszélgettünk. De összességében nagyon kedvesek voltak. Végig poénkodtuk az egészet. Aztán elkezdtem figyelni a többi o-falat, a vetélytársaimat. Voltak nagyobbak, kisebbek, de teljesen normálisoknak tűntek, egyikőjük sem volt elborulva. Az edzők fegyelmet tartottak. A falak trénere nagyon rendes volt, nem szidott le senkit, ahhoz képest, hogy nem muzsikáltunk a legjobban, de legalább ott voltunk.

Mennyire, emlékszel, hogy zajlott az edzés? Mennyire tért el az ittenitől?

Nagyon durva volt, mert először is, két kört futottunk. Én ott már mondtam, hogy ez így nem tetszik. Elkezdtünk bemelegíteni, akkor Gyuri lesérült azonnal. Ott nagyon elkezdtem pánikolni, hogy mi lesz. Ha mindkét oldalt lettünk volna, akkor tudtuk volna egymást hergelni, húzni. Aztán így, hogy kiesett, egy teljesen idegen helyre csöppentem. Nem volt ott senki, csak a legvégén Dominik, mikor a futásokat gyakoroltuk. A bemelegítés után fizikai felmérés következett: 20 yard sprint és szabályos fekvőtámasz. Utóbbiból, nagyon büszke vagyok magamra, megcsináltam vagy 24-25-öt, már nem is emlékszem. Volt távolugrás is, ott nem nagyon tudtam repülni. Aztán jött az indi, ahol ugyanazt csináltuk, mint itt, power steppeket gyakoroltunk. Jobb volt a felszerelés, mint itt: volt pajzs, koporsó. Az egyik drill az volt, hogy kiraktak két koporsót, kicsit nagyobb, mint váll szélességű terpeszben kellett állni, vízszintesen meg volt egy harmadik, olyan másfél méter magasan Ez alatt el kellett menni drive blokkal, és bele kellett ütni az ott álló emberbe, akinél pajzs volt. Ez a gyakorlat kimondottan tetszett.

Az edzés során milyen erősnek gondoltad a vetélytársaidat?

Egy biztos, nálunk volt egy srác, 16 éves bécsi játékos. Rajta látszott, hogy egy csodagyerek. Róla az edzők is azt mondták, ilyen tehetség a HFL-ben nincsen. Amíg én nekimentem az előttem lévő embernek, és ott totyorogtunk jobbra-balra, addig ő három embert fektetett meg, és miatta lett jó a futás. Mi nem is kellettünk oda. Nagyon meglepő volt, amikor találkoztam vele, nem hittem el, hogy offense fal. Egy fejjel kisebb volt nálam, de azt láttam, hogy akkora a vádlija, mint a combom. Aztán megmutatta, hogy van is benne erő. A többiekkel hasonlóak voltunk. Ők is jók voltak, én is, ők is hibáztak, én is. A fejesek majd eldöntik, hogyan látták. Szerintem a többiekkel mi úgy nagyjából egy szinten voltunk. Csak ő emelkedett ki nagyon a mezőnyből. Lehet ezért tűntünk ennyire egységesnek, mivel ő ennyire kimagasló teljesítményt nyújtott, így mi hozzá se szólhatunk.

Az edzés végén mennyire érezted magad elégedettnek?

Én szerintem teljes mértékig elégedett voltam. Úgy csináltam, ahogy az összes többi edzésen, mindent beleadtam. Így, ha nem hívnak be, teljesen nyugodt lesz a szívem, mivel én megtettem, amire képes voltam. Nem az történt, hogy meg sem engedték, hogy kipróbáljam magam.

Mennyire érezte meg a tested ezt az egész napos edzést?

Hát, arról tudnék mesélni. Addig nem volt baj, amíg a kocsiban ültem hazafelé. Ott elnézegettem a fényeket, pihentem egy kicsit. Aztán, amikor ki kellett szállni, az már nem ment. Utána másfél napig úgy jártam, mint egy robot. Próbáltam nem elesni. A bokám meg a térdem az nagyon fájt. De nem kaptam nagy ütéseket. Persze voltak szabálytalanságok, holdingok, részemről is, de olyan nagyobb dolog nem történt. Mindenki arra ment, hogy ne sérüljünk le. Nagyon hideg volt, így az edzők állandóan elküldtek minket mozogni, futottunk plusz két kört. Nagyon odafigyeltünk egymásra, hogy ne legyen komolyabb baj.

Mennyire tudod ezt a tudást kihasználni itthon? Mennyit tudsz ebből átadni a többieknek?

Igazából ez nagyon nehéz. Nekünk ott teljesen más filozófiát tanítottak, mint itt. A Guardiansban mindig úgy tanultuk, hogy fel kell venni a kontaktot, és erőből kell dolgozni. Ott azt mondták, ne is engedjük, hogy hozzánk érjenek, inkább lökdössük őket. Én még Pesten is azt tanultam, hogy fogjunk rá, és az egy biztos pont. Most sokkal több hangsúlyt fektettek a kéztechnikára, ami szerintem járható út. Csak bele kell tanulni, és ez sok idő, amíg egy tanult dologból egy teljesen másikat fejlesztünk. De ez szerintem emberfüggő. Ha egy nagyobb ember jön felém, azt nem kezdem el lökdösni, mert beletörik a karom, inkább ráfogok, csak ne menjen át.

Hogy érzed, be tudsz e kerülni a keretbe, vagy nagyon erős volt a mezőny?

Jó srácok voltak, tényleg. Szerintem a csere cseréjének a cseréjének beférek. De most nyolc offense fal volt, akik nem kerültek be a táborba. Augusztusban is ott voltak vagy heten nyolcan. Nehéz lesz bekerüli. De nem nagyon foglalkozok most vele. Nem pörög rajta az agyam, hogy bekerülök-e vagy nem. Én bele tettem mindent akkor is, és most is. Most az aréna kupára kell koncentrálnom.

Köszönöm szépen!

Én is köszi!

A bejegyzés trackback címe:

https://facemask.blog.hu/api/trackback/id/tr8014408614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

FaceMask

Az amerikai foci női szemmel.

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása