FaceMask

Sokszor megfigyelhetjük egy meccs folyamán, hogy a játékvezető bedob egy sárga rongyot a pályára, belefúj a sípjába, majd a játékosok ezt követően előrébb, vagy hátrébb állnak fel a játék elindításához.

A szabálytalanságokért a csapatok büntetést kapnak, melyet yardban számolnak. Ha az offense követte el, akkor hátrébb kényszerülnek, közelebb a saját end zone-jukhoz, illetve elveszthetnek a fennmaradt kísérleteikből egyet. Ha a védők vétettek, úgy a támadó egységnek kell kisebb távolságot megtennie a touch down megszerzéséig, valamint automatikusan first downt kaphatnak. Természetesen annak megfelelő yardot rónak ki a hibázó játékos csapatára, amilyen durva szabálytalanság volt.

A szabálytalanságokat a fekete-fehér csíkos ruhába öltözött játékvezetők jelzik a sárga rongydarab, azaz zászló bedobásával. A szabálytalanság miatt általában nem állítják meg azonnal a játékot. Megvárják, amíg vége lesz, csak azután fújják le, és döntik el, mi is történt valójában (gyakran a játék kimenetele is közre játszik az ítélet meghozatalakor). Miután meghozták a végleges döntést, a vezetőbíró (akit fehér sapkája különböztet meg fekete sapkás társaitól) bemondja a szabálytalanságot, a vétkes mezszámát, csapatát, valamint az azért járó büntetést. Ehhez pedig elég érdekesnek tűnő karmozdulatokat tesz. Ez a jelrendszer mindenki számára érthetővé válik egy pár meccs után, és egy idő után már akkor tudni fogja a döntést, mikor azt még be se jelentették.

Az NFL egyik legismertebb vezetőbírója, Ed Hochuli, tavaly vonult vissza

A játékvezetés érdekessége az, hogy azt is bemondják, ha tévedtek, valamint minden kérdéses szituációt visszajátszanak a helyszínen is. A csapatoknak lehetőségük van a számukra kedvezőnek tűnő yard-nyereséget visszautasítani, ha úgy gondolják, anélkül előnyösebb helyzetből folytathatják a játékot.

A csapatok félidőnként kétszer bedobhatják a piros zászlót, ha szerintük a meghozott döntés helytelen volt, és vissza kellene vonni, illetve egy elkapást, touch downt meg kellett volna adni. A piros zászló a kérdéses szituáció visszanézését jelenti. Észre nem vett szabálytalanságokat azonban nem adhatnak meg utólag. A pályán hozott ítélet megváltoztatására azonban egyértelmű képi bizonyíték kell. Erre és a pontszerzések szabályosságának automatikus visszanézésére egy külön bírói stáb ül New Yorkban. A videóbírók árgus szemekkel figyelik a többszörösen lassított felvételeket, majd a döntést, ha szükséges, megváltoztatják. Ha a csapatnak igaza volt, módosítják az elsődleges döntést. Ha viszont tévedtek, elvesztenek egy időkérést, hiszen miattuk állt meg a játék.

Annak érdekében, hogy minél igazságosabb döntést tudjanak hozni, rendkívül sok, hét játékvezető tartózkodik a pályán. Mindegyiküknek megvan a maga feladata, a pálya melyik részét kell figyelniük. Az első figyeli az irányítót, kommunikál a csapatokkal; a második a fal munkáját nézi; ketten állnak a LoS két végén, figyelnek a bemozdulásra, szabálytalan mozgásokra; hárman vannak a defense mögé húzódva, hogy a védelemben elkövetett szabálytalanságokra dobják a zászlót.

Ezeké a sípmestereké az egyik legnehezebb munka a szakmájukban, ennek a sportnak az egyik legösszetettebbek a szabályai, minden egyes mozdulatra oda kell figyelniük. Azonban nekik ez csak egy másodállás, nem teljes munkaidőben vannak a pályán, még a profi ligában sem. Ám így is egy NFL bíró átlagos fizetése 188 ezer dollár egy évre, 2017-es adatok szerint, ami nem kis pénz, de a többi sportág így is messze túlszárnyalja ezt. (az NBA-ben 375 ezret keres egy játékvezető, igaz ott több meccsen kell fújni)

A játékvezetés arra épül, minél igazságosabb döntést hozhassanak, a lehető leggyorsabban. Igaz volt már rá példa, hogy egy-egy kérdéses szituációt 5-10 percig néztek vissza. A csapatok azért yard nyereséget, nem pedig egy-egy szabad, rögzített játékot kapnak, mert azzal túl nagy előnyben lenne a nem vétkes csapat. A játékosok és az edzők pedig elfogadják a döntést, tisztelik a játékvezetőket. Sokan példát vehetnének róluk.