FaceMask

Lassan kezdetét veszi az új szezon. A tavalyi, kurta-furcsa évben is csatlakoztak játékosok a Guardianshoz, akik mostanra teljesen beépültek a csapatba. Bartal Attila csaknem másfél éve erősíti az offense falunkat. Őt kérdeztem az amerikai focival való kapcsolatáról.

Hogyan ismerkedtél meg az amerikai focival?
Általános iskolás voltam, felső tagozatos. Egy barátom bátyja nézte a meccseket, általa kezdtünk el mi is ismerkedni a sporttal. Nyolcadik osztályos korom körül kezdett el igazán érdekelni, szüleimtől még egy Chicago Bearses pólót is kaptam, mivel ők a kedvenc csapatom.

Mi tetszett meg a legjobban a sportban?
Egyrészt tetszik a fizikalitása, hogy a sima focihoz képest durvább, több a kontakt. Nem csak a technika számít, hanem a játékosok fizikuma is. Eközben bonyolult szabályok vannak, valamint a taktika és a stratégia is rengeteget számít ebben a sportban. A sportágnak ez a kettőssége tetszik a legjobban: mikor a pályán megelevenedik, amit elméletben kitaláltak.

Hogyan ismerkedtél meg a hazai amerikai focival?
Már egyetemista voltam. Tudtam róla, hogy van, nem néztem a meccseket, csak tudtam, hogy vannak csapatok meg van válogatott. Igazából ennyit tudtam az egészről. Ekkor az egyik haverom, akivel még általános iskolában néztük a meccseket, leköltözött Szegedre. Ő mondta, hogy lesz a Guardiansnál toborzó, egészen addig nem is tudtam, hogy Szegeden is van csapat, meg is lepődtem. 2019 október-novemberében volt kint a Gellértben a try out, arra hárman el is mentünk. Én egyből bele is szerettem ebbe az egészbe, végül csak én maradtam.

Mi tetszett meg a csapatban, miért maradtál?
Sokat számít a társaság, egy csapatsportot nem lehet enélkül jó szívvel űzni. Ha az ember saját magának eljár kondizni, futni, az egy teljesen más dolog. Viszont, ha egy csapatsport mellett dönt, sokat számít, hogy milyen emberek veszik körül. Mikor lementem a tryoutra beszélgettem az emberekkel és jófejeknek tűntek. Az offense-, defense fallal beszélgettem főként. Mivel ismertem korábbról a sportot, tudtam, hogy ott fogom megtalálni a helyemet. Rögtön megkedveltem őket. Mondták, hogy kedden lesz a következő edzés, arra el is mentem. Nyilván az elején feszengtem a sok idegen ember között, akik ismerték már egymást, de hamar befogadtak, nyitottak felém. Én ennek nagyon örültem. Úgyhogy a sport szeretete mellett a társaság volt a legnagyobb húzó ok, amiért itt maradtam.

Miért lettél O-fal?
Potyka (#55) elvarázsolt. De egyébként mikor elgondoltam, hogy milyen poszton szeretnék játszani, már akkor tudtam, hogy a támadó falba szeretnék tartozni, nem csak a társaság miatt. Ahogy néztem a meccseket, az offense munkája sokkal érdekesebb volt számomra. (Ezzel nem csökkentve a defense érdemeit.) És úgy gondoltam, hogy az alkatom, meg a tulajdonságaim miatt én offense fal szeretnék lenni. És igazából a társaság meg egy olyan húzóerő volt, ami meg is erősített ebben.

Mi tetszik a legjobban ebben a pozícióban?
Ha jól sikerül egy play, ha úgy csináljuk meg, ahogy kell, akkor konkrétan egy falként, egy emberként tudunk mozogni. Ez pedig egy nagyon jó érzés, mikor ez összejön. Szerencsére ez egyre többször megtörténik, hogy együtt, szinte mint egy megkoreografált mozdulatsort tudjuk megcsinálni a feladatunkat. Mikor az egész flottul megy, már amikor csinálja az ember, akkor is nagyon jó érzés, ha eltalálja a ritmust. Aztán mikor fel van véve, hogy teljesen összehangoltan dolgozik az egész fal, azt kívülről még jobb látni. Vannak ilyen jól elkapott playek, amiket tízszer-hússzor végignézek egymás után: Mikor egy futásnál egyszerre toljuk fel a defense falat, megfogjuk a blitzet vagy sikerül kialakítani a zsebet Máriónak, amiből aztán tud passzolni. Nyilván a futók meg az elkapók is összehangoltan mozognak, de a falban, mikor az az öt-hat ember egyszerre mozog, azt csodálatos látni.

Mi az, ami szerinted a leginkább jellemző a Guardiansra?
Szerintem a fegyelmezettség és a higgadtság mindenképp jellemző. És nagyon családias a hangulat. Mikor voltunk meccseken, sokszor láttam, hogy a másik csapatnál egymásnak is tudnak esni a játékosok egy-egy elrontott play során, illetve az edző is sokat kiabál a játékosokkal. Nálunk szerintem nincs nagyon ilyen. Mikor a legmélyebben vagyunk a meccs során, hátrányban vagyunk, és szinte már kilátástalannak látszik a helyzet, akkor sem esik szét a csapat. Hanem a playeket ismerve, gyakorlatilag egy gépezetként, fegyelmezetten, flottul tudunk működni. Hatalmas egység van szerintem a csapatban, és ebben szerintem nagy szerepet játszik, hogy nincsenek innen-onnan importált játékosok. Nagyon sokan már három éve együtt játszanak vagy akár már régebb óta is ismerik egymást, nagyon nagy egység és bajtársiasság van a csapatban.

Mi volt számodra az az esemény vagy pillanat, amikor benned tudatosult, hogy a csapat része vagy?
Szerintem ez Potykához (#55) lesz köthető, bármilyen meglepő. Potykának van egy szertartása, hogy megfejel valakit a falból, ha látja, hogy félsz ütközni. Nyilván most kezdted, ott van rajtad a cucc és semmi bajod nem lehet, de félsz. Ha Potyka ezt látja (és nem éppen a defense-től kapsz egy akkora maflást, hogy megtanulod, hogy nem fáj, nem lehet belehalni), akkor ő ezt elintézi. Csattan veled egy nagyot, ezután kijelenti, hogy már hivatalosan is offense fal lettél. Potyka amikor megdicsér, vagy amikor közvetlenné válik valakivel szemben, nála egy jel, hogy te már közénk tartozol és nyomjuk együtt. (Ezt láttam azokon is, akik később jöttek, mint én.)

Szerinted ki az, aki meghatározó játékosa a csapatnak?
Több is van, nehéz párat kiemelni. Defense-ből Leszkó (#25), az egyik. Olyan bravúrokat tud ott hátul bemutatni, hogy csak nézek… Rá a nagyon szorult helyzetekben is lehet számítani. Ahhoz képest, hogy milyen mókamester meg elpoénkodja szerintem az egész életét, ha fent van a pályán, akkor agyban, lélekben és szívben is ott van. Offense részről pedig Máriót (#11) mondanám leginkább, mert ő az (Potyka mellett, de őt már túl sokat fényeztem), aki ezt a csapatkapitányságot tényleg komolyan veszi. Nem csak az előnyeit élvezi ki, ha egyáltalán vannak neki. A terheit meg a felelősségét is teljes egészében vállalja és eleget tesz mindennek, ami azzal jár, hogy ő csapatkapitány. És talán azért is ő a legmeghatározóbb, mert rajta látom leginkább, hogy neki ez a sport, ez a csapat majdnem mindenek felett áll. És ez nagyon inspiráló és motiváló szerintem mindenkinek. 

Miért és kiknek ajánlanád ezt a sportot?
Annak ajánlanám, aki nem csupán mozogni kíván. Aki csak azt szeretne, menjen el futni. Hanem egy dinamikus és fizikálisan és mentálisan követelő és fejlesztő sportot akar űzni. Nekem is az az egyik legfontosabb szempont, hogy rengeteg észmunka is tartozik ehhez a sporthoz. Én azoknak ajánlanám, akik nem szimplán mozogni akarnak, hanem fizikálisan és mentálisan szeretnék magukat próbára tenni és fejleszteni.