FaceMask

A Guardians csapat tagjai voltak olyan segítőkészek, hogy bemutatkoztak nekem, és a "nagyközönségnek". Elmondták, hogyan is ismerkedtek meg az amerikai futballal, a csapattal. Elsőként fogadjátok sok szeretettel Tóth Gábor, az offensive coordinator, szavait, aki 12 év tapasztalatairól számolt be.

Mikor és hol ismerkedtél meg az amerikai focival?

Talán, mint oly sokan, tv-ben láttam először amerikai focit, megtetszett, de nem igazán értettem. Soha nem gondoltam volna, hogy évekkel később az életem meghatározó részévé válik.

Melyik a kedvenc NFL csapatod, és miért?

A kedvenc csapatom az Oakland Raiders! Nos, 1993-ban kaptam egy baseball sapkát, egy Raiders logó volt rajta. Őszintén, lövésem sem volt, hogy mi az, de hordtam, amíg szét nem ment. Ezután el kezdték adni -először külföldi, majd magyar csatornákon- az NFL Europe és az NFL meccseket, ekkor láttam meg a logót, néztem is, de ismerős. Utánaolvastam a csapatnak, megtetszett a történelmük, a színvilág és az a „rossz fiús” attitűd, ami körülvette a csapatot, na és persze a szurkolók, a híres „Blackhole”. Tehát sokakkal ellentétben nem úgy választottam csapatot, hogy melyik a legjobb, hol játszik a legtutibb játékos. Mondhatnánk véletlen volt.

Miért kezdtél el játszani?

A sport folyamatosan jelen volt az életemben. Labdarúgás (erre nem vagyok büszke), kickbox, kosárlabda. Szerettem volna valami újat kipróbálni. 2007 tavaszán jelent meg egy cikk az újságban, hogy amerikai foci csapat alakulgat Szegeden. Csak egy pár fontos információ maradt ki belőle... A csapat neve, és hogy, hol és mikor van edzés! Kis nyomozás, ismerősök ismerősei... De végül meglett. Szeged Bats volt a csapat, ami még igencsak bontogatta a szárnyait. Áprilisban lejutottam egy edzésre, innentől már nem volt megállás.

Hol hallottál a csapatról?

Nos, a mai világban mindenki mindenről az interneten hall, nem volt ez itt sem másként.

Miért választottad azt a posztot ahol játszottál?

Az amerikai fociban a poszt választja az embert! A képességek és a méretek határozzák meg, hogy ki milyen posztra alkalmas. Például, ha 130 kilós „fedett izomzatú” gyerek vagy, és a labdaérzéked is a nullához közelít, nem leszel irányító, bármennyire is olvadoztál a tv előtt „tombredi” nézése közben! Törődj bele, falember leszel! Első edzésemen jól ment az elkapás, pedig akkor láttam és fogtam először tojáslabdát, így váltam elkapóvá, majd mivel a többi WR-nél magasabb és nehezebb voltam, kézenfekvő lett a tight end poszt.

Ki a példaképed?

Senkit nem tartok példaképemnek, viszont vannak az életemben olyan meghatározó emberek, akiknek a munkásságát tisztelem és elismerem.

Játszottál, mielőtt elkezdtél edzősködni?

Természetesen igen, nem hiszem, hogy játékos múlt nélkül könnyű lenne edzősködni!

2007-től 2009-ig a Szeged Bats-ben játszottam, majd amikor a csapat megszűnőben volt, átigazoltam a Békéscsaba Raptorsba. Szerencsére Szegedről sokan jöttek, így volt ismerős. Három döntőt játszottunk, egyet Divizio-2-ben, kettőt pedig már a Divizió-1-ben. Sajnos mindhárom alkalommal alul maradtunk. 2014-ben ez a klub is a megszűnt, így kerültem Pest-megyébe, a Dabas Sparks-hoz. Velük tavaly döntővel búcsúzhattam az aktív pályafutásomtól. Sajnos ismét egy második hellyel. Így van négy bajnoki második helyezésem, lehetne mondani, hogy csak ezüst, de nagyon büszke vagyok minden társamra, akivel ezt elértük! Döntőben játszani felemelő érzés, legyen bármi az eredmény! Kívánom a fiataloknak, hogy legyen benne részük, és legyen fényesebb az érmük! A régi szegediekkel azért elindultunk aréna kupákon, itt begyűjtöttünk két arany, és két bronzérmet. Így lett minden színből amerikai focis érmem!

Miért kellett abbahagynod a játékot?

2011-ben volt egy térdsérülésem Békéscsabán, szerencsére az utolsó meccsen, így tavaszra felépültem, de már soha nem volt az igazi. Nem is ezzel volt a gond, 2018 elején elkezdett fájni a hátam és a nyakam. Kiderült, hogy egy kitüremkedés van a nyakcsigolyámon. Az orvosom szerint 12 év amerikai foci nem túl egészséges. Ez nem így van, vágjatok bele nyugodtan! Lényeg, hogy közölte, soha többé nem játszhatok valószínűleg, és mivel nagy fájdalmaim voltak nem is igazán vágytam rá! Ezúttal is szeretném megköszönni Szalai Ági gyógytornásznak, aki amúgy az unokatesóm, hogy rendberakott és megszűntette a fájdalmaimat!

Miért döntöttél az edzősködés mellett?

A tavalyi évem már lényegében a pálya mellett telt. De egy búcsú meccs erejéig, egy play-re beálltam, egy trükkös extrapont kísérletet váltottam 2 pontra, így megvolt „az utolsó elkapás”. Ezt nagyon köszönöm Strupka Andrisnak, a Sparks irányítójának. „Kötelező jelleggel” a döntőre még beöltöztem, de nem mertem kockáztatni a pályára lépéssel. Nagyon nehéz volt utoljára levenni a vállvédőt és a sisakot, talán meg is könnyeztem picit legbelül. Soha nem gondolkoztam azon, hogy edző legyek viszont a történtek után kaptam egy ajánlatot Dabasról, hogy foglalkozzak az elkapókkal, és segítsem Gecser Máté támadó koordinátor munkáját. Nagyon megtisztelőnek tartottam a felkérést és el is fogadtam, hiszen segíteni akartam a csapatomat. Nem sokkal később kaptam meg életem legcsodálatosabb hírét, hogy apuka leszek! Így visszaléptem a dabasi felkeréstől, hisz teljes embert kívánna meg az edzői feladat. Nem vállaltam az utazást, hogy minél több időt lehessek a Párommal és majd a picivel. Ekkor már látogattam a Guardians edzéseit, megosztottam a tapasztalataimat, segítettem a támadó stratégiában, mind nagy pályán, mind az aréna kupán. Utólag visszatekintve egész jól sikerült. Sok edzővel volt szerencsém együtt dolgozni az évek során, Békéscsabán eltöltött öt szezonomban végig amerikai edzőink voltak. A mentalitásuk és persze a tudásuk is gyökeresen különbözik az itthonitól. Az egyikük ex NFL játékos volt, egy másik 1956 (!) óta volt edző. Dabason Bíró Krisztiánt nagyszerű vezetőnek tartom, példaértékű az, ahogyan egy kisvárosnak ilyen stabil lábakon álló amerikai foci csapatot volt képes megteremteni. Tehát követendő példák sokasága áll rendelkezésemre, edzőnek viszont nem tartom magam. Segítem és koordinálom a támadó egységet Szegeden!

Mit adott neked az amerikai foci?

Három város csapatában játszottam 12 éven keresztül. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, nagyon sok új barátom lett. Aki csapatban játszott, tudja, micsoda kötelékek alakulnak ki az emberek között, nagyon sok erőt képes adni, sokkal könnyebben kihozod magadból a maximumot. Mi a pályán kívül is összejártunk, hatalmas bulikat szerveztünk, összeverődtünk csapattársak, barátok, barátnők. „Vállalhatatlan party”, így neveztük, így nevezték! A neve mindent elmond, nem is mesélnék róla hosszasan. Egy hónapja beszélgettünk erről Demeter Ádámmal, akivel szinte együtt kezdtünk játszani, hogy mi lett volna, ha el sem kezdjük, vagy feladjuk az elején, vajon hogyan alakul az életünk... Erre szerencsére már sosem kapok választ. Szerencsére, mert a foci által ismerkedtem meg a párommal, aki nem csak szereti az amerikai focit, de ért is hozzá! Azt hiszem, mázlista vagyok!

Bár ez Magyarország, az amerikai foci miliője mégis képes beszippantani az embert, ha ezt átérzed, beleszeretsz és soha nem enged. Örökre az életed részévé válik és, ha el is múlnak a dicsőséges évek, mindig emlékezni fogsz rá.