FaceMask

Újabb négyhétnyi kemény munka és felkészülés állt a hátunk mögött. A szezon egyik legfontosabb mérkőzése következett. Május 19-én azzal a Kaposvár Hornets-cel játszottunk, amellyel már két alkalommal is találkoztunk. Először egy barátságos mérkőzésen, utána pedig egy aréna kupa keretein belül. Mindkét alkalommal sikerült bezsebelni a győzelmet. Ez azonban nem azt jelentette, hogy ezúttal is ez fog történni. Tudtuk, hogy a kaposváriak fel fogják szívni magukat, meg akarják mutatni, igenis képesek minket megverni. A Hornets ráadásul legutoljára megszorongatta a bajnokságban harmadik helyen álló Rebelst, így számítottunk a kemény ütközetre. Hittünk magunkban és a győzelemben, de nem bízhattuk el magunkat.

Elérkezett az utolsó edzés. A végső simítgatások zajlottak, hogy minél biztosabbra mehessünk élesben. A tréning végén az edzők összehívtak bennünket. Elmondták biztató szavaikat. Akit ez még nem hozott volna meccshangulatba, azt Potyka motivációs beszéde biztosan megindította. Ahogy körbenéztem, mindenkinek látni lehetett a szemében a csillogást, mely a győzni akarást, az elszántságot jelentette.

A meccs napján a szokásos előkészületek zajlottak. A múltkori nagy érdeklődés után megkaptuk a nagy pályát, melyhez lelátó is tartozik. Így a nézők viszonylagos kényelemben és megfelelő rálátással követhették az eseményeket. A gyepet már lenyírták és felfestették nekünk. Így ránk már csak a kisebb munkák maradtak. Mire a yardjelzők kirakásától eljutottunk a víz kihordásáig, addigra minden játékos megérkezett. Szemükben még erősebb volt az a csütörtök esti tűz. Nem volt kétséges: hazai pályán nem fogunk még egyszer kikapni!

Mire a srácok átöltöztek, begördült a parkolóba egy busz, melyről szürke-zöld ruhás emberek szálltak le, akik nem lehettek mások, mint a kaposvári Darazsak. A játékvezetői gárda is megérkezett. A face checket követően már csak fél óra maradt a kirúgásig, a nézők pedig elkezdték megtölteni a lelátót. Miután mindkét csapat készen állt, következhetett a bevonulás. Ez remek alkalmat adott a kommentátornak, a Sport TV-ből is ismert Herczeg Ádámnak, hogy a két gárda bemutatásával bemelegítse hangszálait a közvetítéshez. Először a Kaposvár mint vendégcsapat futhatott fel a pályára. Majd mi következtünk. Akik közel ültek a játékoskijáróhoz, hallhatták a dobogást, amit a Guardians játékosai keltettek, hogy hergeljék magukat a meccsre. Amikor megszólalt a mi számunk egy emberként rohantak ki a tribün alól. Ezt a közönség kitörő tapssal és ujjongással fogadta.

A méltó üdvözlést és a pénzfeldobást követően a Hornets kirúgásával megkezdődött a mérkőzés. Szikra visszahordta a labdát, hogy aztán az offense-ünk léphessen pályára. Az első támadás nem volt hosszú életű, nem sikerült elérni a first downt, így hamar átkerült a kaposvári gárdához a labda. A védelmünk azonban rögtön megmutatta, miért is vannak itt. Az irányító megkísérelte az első passzt, ezt Józsi nem hagyhatta annyiban: leszedte a levegőből a játékszert. Az oldalvonalon állók és a szurkolók felkiáltottak, és bíztatták, hogy minél tovább eljusson. Végül csak a red zone határán sikerült földre vinni őt.

Elég közel került tehát az offense-ünk a pontszerzéshez. Meg is szereztük az első first downt pár futásnak és sikeres passznak köszönhetően. Egy szabálytalanság után azonban visszaszorultunk. A következő passzok nem sikerültek. És mikor már úgy tűnt, hogy az egyik egy hatpontost ér, egy kaposvári védő leszedte a levegőből, és egy hosszú visszahordást követően a Darazsak értékesíthették azt a touchdownt. A rúgó az extrapontot is a kapufák közé lőtte, így 7-0-s előnyre tettek szert. Az offense-nek kevés ideje volt bánkódni: menni kellett vissza, hogy egyenlítsünk. Erre nem kellett sokat várni: Tomi begyújtotta a rakétákat, és egy szerény 50 yardos futással megszerezte első touchdownunkat. Ezt a Guardians részéről mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta.

Fotó: Baan's Kitchen Szeged
Ekkor tűnt csak fel, mennyien is vannak kint a meccsen: három szektort is megtöltöttek a nézők. (Utólag olyan 300-350 főre saccoltuk őket) Ez nem rossz szám, ha azt tekintjük, hogy az országban egy kevéssé ismert és támogatott sport harmadosztályában játszunk. – A kétpontos kísérlet azonban sikertelen volt. Az egyenlítésre tehát még várnunk kellett. Mindazonáltal ez a szoros állás még céltudatosabbá tett minket. Ez pedig a következő pár percben ki is fizetődött: a védelmünk nem engedte előrenyomulni a Darazsakat. A támadóink pedig nem sokkal a félpályán túlról folytathatták a játékot. Kari egy elkapással, Dominik két futással segített minket az end zone közvetlen közelébe. A támadás Márió passzával ért véget, melyet Kari ismét sikeresen megfogott, és hatalmas ováció kíséretében értékesített egy touchdownra. Az extra kísérlet során most sem jutott el a labda az end zone-ig, de végre vezettünk. Ezt az örömöt pedig senki nem vehette el tőlünk.

A következő vendégtámadás is sikertelen volt: Szabi, jó szokása szerint, szerzett egy interceptiont, amivel hatalmas ajándékot adott a mi offense-ünknek, hogy ismét pontokat tehessen a táblára. Ezt viszont elszalasztottuk: Márió eladta a játékszert, de a labdaszerzőt ezúttal szerencsére sikerült a földre vinni. A félidő végéig sűrűn váltotta egymást a két csapategység. A támadásaink sikertelenek voltak, a védelmünk azonban kiválóan helyt állt, és nem engedett teret a Hornetsnek, pedig azok foggal-körömmel küzdöttek.

Elérkezett a félidő. A nézők a pálya bejárata mellett elhelyezett hamburgeres bódé és a közeli bolt felé vették az irányt, hogy éhségüket és szomjukat csillapítsák. Én is a közértbe mentem, hogy feltöltsem vízkészleteinket. Mire visszaértem, a srácok kipihenték magukat, a szünet a végéhez közeledett, így ők már melegítettek.

Következett a második félidő Milán kirúgásával. A kaposvári visszahordó annak rendje és módja szerint elkapta a labdát, és megpróbált elindulni vele. A feléje robogó Guardians special teammel azonban nem számolt: Leszko kiütötte a kezéből a játékszert, amit Esteban sikeresen összeszedett. Így a vártnál korábban került ismét játékba az offense, aminek alig tíz yardot kellett megtennie. Ezt pedig futásokkal sikerült abszolválni. A pontokat pedig Márió értékesítette egy qb sneak következtében. A támadás végére az állás 18-7, a plusz lehetőséggel ezúttal sem sikerült élnünk. Viszont két labdabirtoklásnyi előnyre tettünk szert. Ezt ismét egy eredményes védekezés követte.

A tízyardoson belülre szorítottuk a somogyi együttest. A punter labdáját Szikra a tízyardoson belülre hordta vissza, ami remek lehetőség a pontszerzésre. Erre azonban még várni kellett egy keveset: szabálytalanságok miatt kiszorultunk a célterület közeléből, és nem tudtunk már közelebb jutni. Így ismét a defense következett, hogy minél hamarabb visszaadják a kezünkbe a labdát. A főszereplő ismét Józsi volt, aki immár a második labdáját szerezte a meccsen. Így a Márió által vezetett egység léphetett a gyepre, hogy előrenyomuljon és pontokat szerezzen. Ez be is jött: Dominik a mérkőzésen először keresztezte az utolsó vonalat, így hat pontot szerezve nekünk. Valami átok ülhetett az extra kísérleteinken, mert ezúttal sem jutottunk előbbre. A pontkülönbség azonban már így is 17 volt a javunkra.

Egy darabig jöttek-mentek a csapategységek. Offense részről nem sikerült kicsikarnunk nagyobb előnyt, a defense viszont hősiesen helytállt. A következő nagyobb akcióra a negyed végéig várni kellett. Egy újabb sikeres védekezést követően a Hornets puntolni kényszerült. Zolika elkapta a labdát és az end zone-ig meg sem állt. Hatalmas örömzúgás hallatszott. Ezt azonban mintha elvágták volna, és nem a két zászló miatt, amit a bírók bedobtak a visszahordás alatt.

A félpálya környékén egy kaposvári játékos feküdt. Mozdulatlanul. A bírók és a játékosok integettek a pálya szélén álló mentősöknek, hogy menjenek, nagy a baj. Mire beértek, két játékosunk megnézte, mi van vele. Szerencsére a srác megmozdult, és az orvosok is megérkeztek. Egy jó pár percig eltartott a vizsgálat. A stadionban néma csönd volt, a játékosok féltérdre ereszkedve figyelték az eseményeket. Mikor feltették a hordágyra a fiút, együttérző taps hangzott. A közel állók jobbulást kívántak neki. Az autó legördült a pályáról, hogy folytatódhasson a mérkőzés. A játék egy pár perc múlva ismét megállt, mikor az orvosok felállították a pontosabb diagnózist: a sérültet be kellett vinni a kórházba. A meccs pedig nem mehet mentő jelenléte nélkül. Így egy húszperces kényszerszünet következett.

Miután visszaért az autó, folytatódhatott a küzdelem. A játék egy kicsit leült. A bírók minduntalan megállították egy-egy szabálytalanságra hivatkozva. Még ekkor is sikerült pár embernek kitűnnie a játékosok közül: Tomi ismét felvette a nyúlcipőt, és 70 yardnyit nyargalt a pályán. Ez azonban nem volt elég egy újabb touchdownra. A védelem részéről Felixnek sikerült labdát szereznie, ám a kaposváriaknak nagy nehezen sikerült megakadályoznia, hogy visszavigye.

Mikor a hármas sípszó elhangzott, mindannyian megkönnyebbültünk. Gratuláltunk a vendégeknek és saját társainknak. Lepacsiztunk a nézőkkel. A szokásos meccs végi rituálé: csapatkiáltás és az edzők dicsérő szavai. Most azonban rossz hírt is kaptunk, Esteban elköltözik Szegedről, és kénytelen tőlünk elköszönni. Méltó módon búcsúzhatott tehát: egy hatalmas győzelemmel. Miután a kötelező nyújtás is megtörtént, a fiúk egy emberként rohanták le a süteménnyel megrakott sörpadot, hogy elpusztítsák a gondos kezek édes munkáját. A feneketlen gyomrok azonban nem teltek még meg teljesen. A hamburgeres bódénak is ki kellett állnia egy utolsó ostromot.

Mikor mindenki kitárgyalta a meccset és elfogyasztotta az összes hambit, hazaszállingóztunk. Este bementünk a városba, hogy a borfesztiválon ünnepeljük meg a győzelmet. A Hornetstől megnyugtató információt kaptunk: a sérült srác jól van. Nem is végződhetett volna tehát jobban a nap. Még egyszer utoljára átbeszéltük a mérkőzés minden egyes pillanatát. Másnaptól a következő meccsre kellett elkezdeni készülni. Vasárnap ugyanis rangadót játszunk a harmadik helyen álló Rebels Oldboyszal. Arra kell koncentrálnunk mostantól. Ha ott sikerül bezsebelnünk a győzelmet, biztos résztvevői vagyunk a rájátszásnak. Az örömmámor így meccslázba fordul. Május 26-án következik a folytatás!

A fotókat ismét Szabó Dávid készítette. Köszönet értük!