Azt mondják, előbb-utóbb minden jónak vége szakad. Szerencsére nincs ez másként a rossz dolgokkal sem. A korona vírus által okozott leállás a hazai amerikai focis életre is kihatott, így az eredetileg márciusban kezdődő bajnokság az őszre tolódott. A hosszú foci nélküli időszak azonban szeptember 6-án hivatalosan is befejeződött a 2020-as Divízió II elindulásával.
A CFS Guardians a hosszúra nyúlt holtszezonban sem hagyott alább az edzésekkel. A karantén alatt mindenki otthon, de a technika segítségével mégis a csapattársakkal együtt tartotta formában magát. Majd, mikor a korlátozások enyhültek, mindenki örömmel jött le újra a SZEOL pályára, hogy végre labdával és egymással is gyakorolhasson.
A nyár folyamán mindenkinek az szezon lebegett a szeme előtt, így a meleg és a vakációzások ellenére sosem kellett panaszkodnia az edzőknek az edzés látogatottság miatt.
Júliusban tartottuk a szezon főpróbáját. A Guardians hazai pályán fogadta a Dunaújváros Gorillaz csapatát egy barátságos meccs keretében. Az edzőmérkőzés alkalmat adott a teljes visszarázódásra, az újonc játékosok bemutatkozására. A dunaújvárosiaktól elszenvedett 7-19-es vereség semmilyen okot nem adott a szégyenkezésre. A mutatott játékkép bizakodással töltötte el az edzőket és játékosokat egyaránt.
Csaknem fél évvel az eredeti szezonkezdés után eljött az első játéknap: szeptember 6-án látogatott el Szegedre a regnáló bajnok, Miskolc Renegades. Az Etelka sori pálya meleg, napsütéses vasárnappal várta a játékosokat és a nézőket. A meccs előtti 1-2 óra hamar eltelt a készülődéssel, bemelegítéssel. A játékvezetők utolsó ellenőrzései után Tobler Gergő 15:00-kor bekonferálta a feleket, ezzel pedig hivatalosan is elkezdődött a Guardians számára a 2020-as idény.
A pénzfeldobást és Milán kirúgását követően a védelmünk kezdte meg a mérkőzést. A Renegades támadó sora azonban nem tudott sokat előre haladni. Boti interceptionjét követően a mi offense-ünk lépett pályára.
A támadók és védők keringője egész első negyedben tartott. Mindkét fél részéről voltak szép megmozdulások, azonban egyik csapat sem tudta egykönnyen pontokra váltani a próbálkozásokat. Nem sokkal a második játékrész kezdete előtt ismét a Guardians támadóin volt a sor, hogy megpróbáljanak felkerülni az eredményjelzőre. Az előrelépést Karkas hozta meg, aki Márió passzával lőtávba hozta az offense-t. Egy pár kísérlettel később, Milán értékesítette első field goalját, ezzel megszerezve az első pontokat a csapat számára.
Ezt a hárompontos előnyt a védelemnek köszönhetően nem adtuk ki a kezünkből: Vidu az irányítót, Leszko a labdát üldözte sikerrel, és szedte le. De a védelem minden egyes tagja hozzátett tackle-ökkel, leütött passzokkal ahhoz, hogy az eredmény ne forduljon meg.
További pontokért a nézőknek egészen az első félidő végéig várni kellett. A Guardians támadó egységének két Márió-Petro passzt követően több, mint 50 yardot sikerült előrehaladni. Nem sok kísérlettel később Márió egy futással megszerezte az idei első touchdownt.
A nagyszünetre a Guardians a sikeres extra pont után 10-0-s előnnyel ment. A játékosok kifújhatták magukat, hűsöltek egy kicsit az árnyékban, átbeszélték az edzőkkel a meglátásokat. Nem volt szabad alábbhagyni, vagy elbízni magunkat, ez az előny elég hamar elillanhat.
A második félidőt a Guardians offense kezdte, ám a támadás egy punttal ért véget. Egy sikeres védőmunkát követően azonban megint nálunk volt a labda, de szemfüles védő megszerezte Márió passzát, ezzel a miskolciakat közelebb hozva a pontszerzés lehetőségéhez, mint azelőtt bármikor. A Renegades támadóit ezúttal nem sikerült a Guardians defense-ének megállítania. Az állás így az extra kísérlet kivédekezését követően 10-6-ra változott.
A csapategységek csatája tovább folytatódott a meccs végéig, azonban nem bírtak egymással a felek: nem született több pont. A Guardians megnyerte első bajnoki mérkőzését.
A hármas sípszót követően mindenki ugrált, kiabált, őrjöngött. Megvertük a tavalyi bajnokot. Azt a csapatot, akiktől tavaly ugyanezen a pályán vereséget szenvedtünk.
A Guardians és a Renegades játékosai biztonságos kézfogással gratuláltak egymásnak. Ezt követően mindenki őrjöngött, mindenkivel pacsizott, aki szembe kött. Senki nem tudta megállni mosolygás nélkül. A csapatfotó után pedig mindenki megkaphatta a szokásos jutalom sütijét.
Az örömmámor még napokig bennünk élt. A következő edzéssel viszont új lap nyílik, készülni kell a következő meccsre. Itt még nincs vége a szezonnak, egy hónap múlva utazunk Pestre a következő ellenfél, a Rebels elleni mérkőzésre. Azonban ez a győzelem megadta a csapatnak a motivációt és a kezdő löketet az idény hátralévő részéhez. “Cél a határos ég.”
fotók: Maróti János
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
