Egy hónap telt el a bajnokság első meccse óta. A Renegades elleni mérkőzés után ugyan az edzés létszám itt-ott megcsappant, de ugyanolyan lelkesedéssel készültünk a következő, Rebels Oldboys elleni összecsapásra.
Forrás: Guardians, design: Tobler Gergő
Ebben az egy hónapban elegendő idő volt felkészülni az igen tapasztalt játékosokkal (többek között a válogatott múlttal rendelkező Bánfi Mihállyal) felálló csapat ellen. A mérkőzés közben az addiginál is fontosabbá vált. A Jászberény Wolverines ugyanis visszalépett a bajnokságtól, ezzel pedig automatikusan egy 20-0-ás győzelmet könyvelhetett el mindenki, akivel találkoztak volna a szezon során, így a Guardians is. A győzelem-vereség mutató ezzel 2-0-ra módosult, ami annyit jelentett, hogy a Rebels elleni győzelemmel mi lehetünk a rájátszás első résztvevői.
A bajnokság állása a Rebels Oldboys elleni mérkőzés elött. Forrás: Hungarian Football
A diósdi pályára 1 órára az összes kocsi megérkezett. Kezdődhetett a készülődés, hangolódás. Három órára pedig mindenki bemelegítve, testileg, lelkileg felkészülve várta a pénzfeldobás eredményét.
A pénzfeldobást a Rebels nyerte, a visszahordást követően így a Márió által vezetett támadósorunk kezdte meg a mérkőzést. Az edzők egy futással nyitottak, Dominiknak sikerült is pár yardot előrehaladni. Passzjátékon volt a sor, a Rebels védelmében pedig pont egy akkora rés keletkezett, hogy Márió Sajtinak passzolhasson. Az elkapás után nem teketóriázott sokat, megindult a célterület felé, és meg sem állt élete első touchdownjáig. Milán biztos lábakkal értékesített extra pontja után 7-0-ra vezettünk!
A védelem is nekilátott a munkának, meg kellett állítsák a Rebels offense-ét. Erre nem is kellett sokat várni, egy 3 and outtal leparancsolták az Öregfiúk támadóit a pályáról. A következő percekben mindkét oldalról voltak szép megmozdulások, egy-egy hosszabb elkapás, futás. Márió és Petro összjátékából még egy touchdown is született, aminek azonban nem örülhettünk sokáig, rossz felállás miatt visszavonták. A negyedik kísérletre az edzők field goalt hívtak be. A szerencse azonban ezúttal sem a mi oldalunkon állt: Milán rúgása nem sokkal a kapu mellett szállt el. Az állás így továbbra is 7-0 maradt.
Az első félidő legvégén a fővárosi csapat támadhatott. Az irányító adott egy passzt a pálya közepe felé, amiből akár egy hatpontos is lehetett volna, de Szabi ott termett, hogy megállítsa az elkapót. A “jobb adni, mint kapni” mottó azonban ezúttal sajnos nem jött be. Az ütközésnél (áldozatával együtt) ő is a földön maradt: a combja megadta magát, a meccs hátralévő részében az oldalvonalról támogatta a csapatot.
Kihasználva a kis kavarodást, a Rebels megindított egy hosszú passzt, amit Botinak sikerült az elkapó elől elütni. A balszerencse azonban továbbra is kísértett minket: a labda, valahogy egy másik receiver, Bánfi kezében landolt. Mire feleszméltünk, már a célterületen volt. Ha ez még nem lett volna elég, az extra pont is középre szállt. Ezzel pedig egy 7-7-es döntlentetlennel várhattuk a félidőt.
A hosszú szünet gyorsan elszállt, és mindenki tettre készen várta a harmadik negyedet. Ismét a védelmen volt a sor, hogy megállítsák az Öregfiúk támadóit. Ez igen hamar megtörtént: Leszko nem teketóriázott sokat, megszerezte első intercepitonjét a meccsen. A Guardians-offense a fordulásból nem tudott pontot szerezni, így újból a Rebels támadhatott. Egy futással nyitottak: a runinngbacknek sikerült kibújnia védőink karjai közül, és pontokra váltania a próbálkozást. Az extra kísérletnél egy rossz snap miatt a pestiek megpróbálták lábon teljesíteni a távot. Ezt azonban Botinak még épp időben sikerült lekapcsolnia. Ez pedig egy 13-7-es Rebels vezetést jelentett. A szezon során először kerültünk hátrányba.
A harmadik negyedben a védelmek megoldották a feladatukat: nem engedték az offense-eket pontot szerezni. Közben A Guardiansnál megtörtént az újonc avatás is, Levi először állt be futni, jó pár yardot sikerült is megtennie. A játékrész utolsó támadását mi vezethettük. Pár futással majd egy ellenünk elkövetett szabálytalansággal máris a félpályán túlra kerültek Márióék. Sajti újabb nagy elkapásával pedig a vörös zóna határáról indíthattuk meg az utolsó negyedet. Még egy pár sikeres játékot követően 10 yardon belülre kerültünk. Márió meg is találta Milánt a célterületen, ezzel pedig kiegyenlítettünk! Az extra pontot a touchdown-szerző ezúttal rúgóként értékesítette, ezzel egy szoros, 13-14-es vezetéssel adtuk oda a Rebelsnek a támadás jogát.
Ez egy igen hosszú és idegörlő drive-nak bizonyult, aminek végére az ellenfélnek már csak 10 yard volt hátra a célterületig. A védelmünknek azonban sikerült őket a negyedik kísérletig feltartóztatnia. Erről a közeli távról egy biztosabb rúgással próbálkoztak, kicsi volt rá az esély, hogy mellé megy. A kicker elrúgta a labdát, azonban az nem jutott el a kapuig: Pálfi, kihasználva magasságát, leütötte a játékszert! Nagy volt az őrjöngés és a kiabálás az oldalvonalnál és a pályán.
Ám még messze túl sok idő volt hátra, hogy örülni lehessen, három-négy perc még bármire elegendő lehet. Az offense-ünknek így pontokat kellett még szerezni, hogy biztosítsuk előnyünket. Egy first downt sikerült elérni, aztán a támadás megakadt. Negyedik kísérletre Puntoltunk, hogy védelmünknek lehető legkönnyebb dolga legyen. A rúgásoknál megszokott puffanás azonban nem hallatszott: mire feleszméltünk, Milán már megindult a labdával és megszerezte az első kísérlethez szükséges 20 yardot, és még többet! az oldalvonalon állók biztatták, a pályán lévők adták a blokkokat, a bíró pedig felemelte két karját. Touchdown! A futás után még egy pontot feltett a táblára az extrapont berúgásával. 21-13-ra vezettünk!
Kevesebb, mint két perc volt már csak hátra, életünk leghosszabb két perce. A defense-ünk motiváltabban lépett pályára, mint a mérkőzés során bármikor. Három rossz paszt követően még mindig csak pár másodperc pörgött le, a negyedik azonban sikerült. Első és tíz, de semmi pánik, sikerülni fog megállítani. Az idő, mintha megállt volna. Sehogy sem akart eltelni az az egy perc. Még egy first down. A Rebels 30 yardon belülre került, bőven elegendő idővel a befejezéshez. Az irányító megindított egy labdát az end zone felé, Karesz azonban lefülelte a passzt. Megszerezte élete első intercepton-jét, a lehető legjobbkor! Ezzel gyakorlatilag megnyertük a meccset. Az offense pedig ahogy kell, egy térdeléssel lepörgette a hátralévő másodperceket.
A hármas sípszót követően mindenki önkívületi állapotba került: ugrált, kiabált. Bejutottunk a rájátszásba! Pacsizás az ellenféllel, edzői dicsérő szavak, a szokásos meccs végi szokások. Az ünneplés most kiegészült egy kis meglepetéssel: Leszkó közelgő születésnapját a győzelem mellett a családja által készített torta koronázta meg. Kívánhatna bárki ennél jobb ajándékot?
Egy órával később messze túl sok sütivel a hasunkban és hatalmas mosollyal az arcunkon szálltunk be a kocsiba. Szegedig a meccs minden egyes mozzanatát kibeszéltük, újra átéltük azt a meccset, amivel a fiúk kivívták a Guardians első playoff részvételét.
Forrás: Guardians, design: Tobler Gergő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
