FaceMask

Készen állok a szezonra! 17 meccset fogunk játszani. Nem tudom, hogy bírom majd a tavalyi keresztszalag-szakadásom után. Bizakodom. A csapatomnak, a Bengalsnak köszönhetően megérkezett Ja’Marr Chase, akinek egész egyetem alatt dobáltam a labdákat. Remélem, sikerül elcsípnünk egy rájátszáshelyet.

Szeptember 26.: Az edzések és a meccsek úgy kimerítettek, hogy nem maradt időm írni, de most összeszedem a gondolataimat az első 3 hétről. Egészen jól kezdtük az idényt, de nem vagyok teljesen elégedett. A számaim jók és Ja’Marral tökéletes a kémia. Viszont nagyon sokszor megütnek. Már most úgy fájnak a tagjaim, mintha egy egész szezont lejátszottam volna. A nagyfiúknak jobban meg kellene védenie, ha azt szeretnék, hogy egészséges maradjak.

Még nem igazán tudom, ki az akivel számolnunk kell. A Denver és a Raiders erősen bekezdett, még nem kaptak ki. Lehet, hogy meg tudják fogni a Kansas City-t. De még szerencse, hogy nem az NFC-ben kell küzdenünk. Ott a Cardinals, a Rams, a Panthers… Ők is mind veretlenek. Bradyt pedig soha nem szabad kivenni a képletből. Minden egyes győzelem számítani fog.

November 21.: Gyorsan eltelt a szezon. 11 meccs után most kevesebb, mint a szezon felén túl vagyunk. Sok csapat, például a Panthers és a Broncos kezdeti lendülete már a múlté. Szerencsére mi egyre jobban megyünk: 6 győzelem, 4 vereség. Nem jó, de nem is tragikus. A passzjátékomra még mindig nem panaszkodom. A védők előli menekülést pedig már kezdem megszokni. A defense-ünk sokat segít a győzelmek során. A futásainkon viszont bőven kell javítanunk, ha bele akarunk még szólni a rájátszásba.

Sok minden történt azóta, mióta utoljára kezembe vettem ezt a naplót. Nincs olyan csapat, ahol ne lett volna egy-egy komolyabb sérült, ráadásul a vírus is tizedel minket. Mi még egészen jól megúsztuk. Sok helyen kulcsemberek estek ki: McCaffrey, Quenton Nelson, Jamies Winston…

De nem csak ez tette érdekessé eddig a szezont. Sok srác kért cserét csapatától. Odell Beckham és Von Miller például a Ramsben folytatja a szezont. Zach Ertz pedig az Eaglest hagyta ott az Arizona kedvéért.

Január 9.: BEJUTOTTUNK A RÁJÁTSZÁSBA! És ehhez én is sokat hozzátettem. A szezon második felében MVP szintű teljesítményt nyújtottam. Ja’Marr ebben sokat segített. Néha még én sem hiszem el, mit művel a labdával. Ha nem ő kapja az év újonc támadója címet, megeszem a kalapom…

A mi helyünk már a múlt héten biztossá vált, így én pihenhettem egy kicsit az utolsó fordulóban. Sokan azonban most harcolták ki a playoff részvételt: a Steelers és a 49ers is ma nyugodhatott meg.

Az első héten a Raiders-szel kezdünk. Könnyű meccsnek ígérkezik. Szezon végére elfogytak, és miután kirúgták a vezetőedzőjüket, Grudent, nem képesek az idény eleji formájukat hozni. A rájátszásban azonban semmi sem biztos. Minden a momentumokon múlik. Ha nyernénk, akkor az a csapat első győzelme lenne 30 év után először. Én még meg sem születtem, mikor ez utoljára sikerült.

Január 30.:
SUPER
BOWL,
BABY!!!

Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mi is történt az elmúlt egy hónapban. Sorra nyertük a meccseket. A Raiders-zel valóban nem gyűlt meg a bajunk. A Titanst és a Kansast már nehezebben vertük meg. Az utolsó pillanatokig izgulnunk kellett. Igazi csapatmunkát hoztunk össze, az én hiányosságaimat a védelmünk és Mixon javította ki. De a meccsek végén mindig McPherson lábainak köszönhetően győztünk.

Nem tudom elhinni… Megyünk az 56. Super Bowlba! És egy igen erős Rams-zel fogunk játszani. Ők az első héten a csoportrivális Arizonát verték meg, majd a regnáló bajnok Tampa Bayt, végül a San Franciscot tudták maguk mögött. Most pedig már ránk fáj a foguk. Tavaly a műtétem után álmomban sem mertem remélni, hogy eljutok/eljutunk majd idáig. Egy bajnoki gyűrű már igazán csak hab lenne a tortán.

Február 5.: A szezonban mindig csak az aktuális meccsekre készültem, így sokszor nem tudtam, mi történik a többi pályán. De az utóbbi napokban a filmezések mellett maradt egy kis időm arra, hogy visszatekintsek arra, mi is történt a szezonban. Pár játékos pedig kiemelkedett a mezőnyből.

Tom Brady
Képtelen vagyok felfogni, hogy visszavonul. Mióta az eszemet tudom, játszik. Olyan szerves részévé vált a focinak, mint a tojáslabda vagy a sisak. Csakúgy, mint Ben Roethlisberger. De míg Big Ben az utolsó 2-3 szezonjában már szenvedett, addig a 44 éves Brady úgy játszott, mint egy ifjú suhanc. Persze, egy remek, Super Bowl győztes csapat vette körül, ez azonban nem vesz el az ő szerepéből. Én ennyi idősen már járni alig fogok tudni, nemhogy egy szinte MVP szezont összehozni.

Matt Stafford & Cooper Kupp
Stafford Los Angelesben végre kivirágzott. Megmutatta azt a tudást, amit mindig is láttunk benne, csak Detroitban nem bontakoztatta ki. Nagy szerepet kapott abban, hogy egészen a döntőig meneteltek. Cooper Kupp pedig remekül segítette ebben. Emberfeletti dolgokat művelt a labdával, nem is akadt nála jobb játékos a posztján. A védőinknek nem lesz könnyű dolga a Super Bowlon.

Micah Parsons
És ha már a védőknél tartunk, a Dallas Cowboys ifjú linebackere, Micah Parsons úgy vadászik a támadókra és a labdára, mint egy oroszlán a gazellákra. És csaknem olyan ügyességgel is kapja el őket. Erős, okos és gyors. Nem is találhatunk ennél veszélyesebb kombinációt egy védőnél. Nem sok Ja’Marrnál jobb újonc érkezett idén a ligába. Talán Micah az egyetlen.

Justin Tucker
Tudom, sokat szoktuk cikizni a rúgókat az NFL-ben. Az utóbbi időben azonban hatalmas nyomás helyeződik rájuk ezekkel a szoros meccsekkel. És ilyenkor a legfontosabb, utolsó másodpercekben nem remeghet meg a lábuk. Mindenki elvárja tőlük, hogy értékesítsék a győztes vagy kiegyenlítő field goalt. Ezt a nyomást pedig senki nem viseli jobban, mint Justin Tucker. Összesen 2 próbálkozása ment mellé. És a leghosszabb mezőnygól rekordját is megdöntötte. Immár övé a legmesszebbi találat az NFL-ben 66 yarddal.

T.J. Watt
A Pittsburgh Steelers passzsiettetője az egyik fő oka annak, hogy az utóbbi 2 évben folyamatosan menekülnöm kell. T.J. egyszerűen megállíthatatlan. 21.5 sack egy szezonban. Ez minden idők 5. legtöbbje egy idényben. Ráadásul, ha még egyet szerzett volna, beállította volna a rekordot. Kétségtelen, hogy ő lesz az év védőjátékosa. Pechemre még jó pár éven keresztül szembe fogok vele nézni. Kétszer egy esztendőben.

Február 8.: Megérkeztünk Los Angelesbe. Még mindig nehéz felfogni, hogy itt vagyunk. Nagyon sok a kérdőjel a fejemben a döntőt illetően. De nagyon motivált vagyok. Száz százalékig a meccsre koncentrálok.

Vajon meg fogjuk tudni hazudtolni a fogadóirodákat? A Los Angeles Rams a favorit a döntőn. Plusz, ők játszanak majd hazai pályán. Ráadásul a Super Bowlokon a szerencsétlenebbnek számító sötét szerelésben játszunk majd. Egyértelműen miénk az esélytelen csapat szerepe. Ugyanakkor talán ez a szerencsésebb. Ha senki nem számít rád, akkor nem okozhatsz nagy csalódást, csak kellemes meglepetést.

De mi nyerni megyünk. Még akkor is, ha a Rams egy rendkívül jól felépített gárda. Nézzük csak meg a védelmet: Aaron Donald, Von Miller és Jalen Ramsey. Az offense falnak össze kell kapnia magát. Ha Donaldot és Millert nem tudják megállítani, egyfolytában a földön fogok feküdni. Így esélyünk sem lesz. De ha valahogy Ja’Marr kezébe tudom majd adni a labdát, akkor talán tudunk majd haladni.

De nem csak nekünk lesz feladva a lecke. Ez a Stafford-Kupp duó veszedelmes. Ráadásul a passz elleni védekezésünk elég gyengének számított az egész szezonban. Mindenképp fel kell lépnie a srácoknak, ha meccsben akarunk maradni.

Akkor lehet igazán nagy esélyünk a győzelemre, ha nem hagyjuk őket vezetni. Ugyanis McVay nagyon ügyesen tartja meg az előnyt. Ha a félidőben nincsenek hátrányban, akkor mindig behúzzák a végén a meccset. “Csak” a meccs felét kell túlélnünk.

A csillagok nem nekünk kedveznek. Egy sztárokkal telepakolt Ramst kell megverni. De miénk lehetne az a dicsőség, hogy a Bengals történetében először magasba emeljük a Lombardi-trófeát. Ennél nagyobb motiváció pedig nem is kell. Remélem, meghazudtoljuk a jóslatokat és megtörjük az átkot.