FaceMask

Vasárnap 14 órakor hivatalosan is elrajtol a Guardians szezonja. Nincs is jobb alkalom egy újabb Őrző megismerésére. Tóth Károly tavaly tavasszal csatlakozott a csapathoz. Vele is beszélgettem, hogyan jutott el a focihoz és a Guardianshoz.

Forrás: Guardians

Hogyan ismerkedtél meg az amerikai focival?
Nekem van egy nagyon kedves barátom, akivel születésem óta ismerjük egymást. Ő kiskorában kint élt Amerikában, náluk azóta is hagyomány, hogy a Super Bowlkor nagy buli van. És én kezdetben még csak a barátom miatt mentem el, de aztán egyre többet megismertem a sportból, amúgy is nagy sportember hírében állok, és nagyon hamar beleszerettem. De míg a labdarúgásnál elég egyetlen meccs, hogy képben legyél azzal, mi történik, itt egy egész szezon kell ahhoz, hogy együtt tudj élni a játékkal. Szépen elkezdtem követni az NFL-t, a fantasy focinak hála még jobban megismerkedtem a játékosokkal, ezáltal pedig a sporttal is.

Mi volt az, ami leginkább megtetszett benne?
Talán az a fajta pörgősség, hogy minden egyes play egy sakkjátszma. Egy másodperc alatt lezajlik annyi esemény, amit az emberi szem nem is tud követni. A labdarúgásban, kosárban, kéziben, ha követed a labda mozgását, látod az összes játékost, hogy hogyan reagálnak a labdára. Ennél a sportnál egyáltalán nem így van: itt minden játékos egy-egy hangjegy egy dallamban. A defense próbálja lekövetni az offense dallamát, és ez a két dallam versenyzik. A másik pedig a sportérték, a felkészülés. Hogy mennyi fizikai paraméternek kell dominánsan megfelelni. A Testnevelési Egyetemre járok, így ez volt az, ami még megragadott benne.

Miért a San Francisco 49ersnek szurkolsz?
Általában mindenki úgy választ magának csapatot, hogy néz egy meccset és amelyik csapat játéka megtetszik neki, annak fog szurkolni. Nekem nem volt semmiféle csapat preferenciám, magát a sportot szerettem. Egy egyetemi ismerősöm (ő most az Enthronersben játszik és korábban a válogatott rúgója volt) nekem adta a 49ers-ös sapkáját, akkor kezdtem el követni a San Francisco meccseit, ha már a sapkájukat hordtam. Akkora gyík nem vagyok, hogy úgy hordok merch cuccokat, hogy azt sem tudom, mi az. Így lettem 49ers szurkoló, és töretlenül az vagyok 13-3-as és 4-12-es szezonnál is.

A magyar amerikai focival hogyan ismerkedtél meg?
A hazai amerikai fociról sokáig csak annyit tudtam, amennyit a Sport tv-n Bencsicsék meg Kovács Sanyiék mondtak. Akkor még a Digi tv adta a HFL meccseket, abból is láttam egy párat. Nyilván nem ugyanaz a szint, mint az NFL, de nagyon tetszett. Akkor kerültem közelebbi kapcsolatba a magyar amerikai focival, mikor elkezdtem játszani. Ekkor már elkerülhetetlenné vált, hogy kövessem az itthoni csapatokat játékos szemmel.

Miért kezdtél el játszani?
Én általában ha valamit a semmiből megszeretek, abból mindent akarok. Úgy szerettem meg ezt a sportot, hogy azonnal űzni is akartam. Elmentem a Cowbells toborzójára 2015 szeptemberében és nagyon megtetszett. Akkor még nem volt pozícióm, inkább különböző gyorsasági drillekkel meg a labdával ismerkedtünk. Az volt a baj, hogy a Testnevelési Egyetem tanár szakán nekünk rengeteg sportági, fizikai követelmény volt. Több olyan ismerősöm volt, akik különböző sérülések miatt évet vagy félévet kellett ismételjenek. Ezt el akartam kerülni, az első az egyetem volt. Nem akartam a hobbi sportomban megsérülni. Mikor a Guardiansnál elkezdtem játszani, két héttel az első edzés után olyan sérülést szereztem, amit ha másodévben szedek össze, biztos, hogy jó pár tárgyat buktam volna. Ezért megvártam, hogy az egyetemen ne legyen több gyakorlati órám, hogy el tudjam kezdeni a sportot.

Miért döntöttél a Guardians mellett?
A Covid miatt hazakerültem Szegedre 2020 tavaszán. Nem voltam mentálisan topon akkoriban, és hallottam, hogy a Guardiansnál éppen toborzás van. A vizsgákra való készülődésen kívül nekem akkor nem volt más dolgom Szegeden. És én nagyon rosszul viselem, ha nincs semmi dolgom. Mivel már korábban is vonzott ez a sport, gondoltam, lemegyek és megnézek egy edzést. Egyből beleszerettem a sportba és a közösségbe.

Mi az, ami megtetszett a csapatban?
Talán a diverzitást mondanám. Én 6 évet kézilabdáztam, előtte vívtam, szertornáztam, fociztam. Az volt az első, amit megláttam, hogy itt alkattól, személyiségtől, kortól, mindentől függetlenül egy olyan összetartó közösség alakult ki, amit csak az amerikai foci szeretete kovácsolt össze Gyakorlatilag itt tudatosult bennem, hogy ilyen különböző embereket össze tud hozni ez a sport. Ez az, ami megtetszett a vér és izom szagot leszámítva.

Miért lettél corner back?
Mindenképp defense-ben szerettem volna játszani. Jó keresztény nevelést kaptam, ahol azt tanították: jobb adni, mint kapni. Én igazából nagyon sokáig linebacker szerettem volna lenni. De fizikai paramétereim, a gyorsaságom meg a súlyom hiánya miatt, ha már defense, az edzőnk azt mondta, inkább a corner backek között a helyem. Ez azóta is változatlan, azóta is a kis corneres közösség tagja vagyok, amit imádok. 

Mi az, amit legjobban szeretsz ebben a pozícióban?
Talán a momentumok. Ebben a pozícióban óriási potenciál van a momentumokra. Ez igaz mind pozitív, mind negatív irányban is. Ezen a poszton kell talán a legjobban észnél lenni, mert a legtöbb minden múlik rajta. Úgy gondolom, hogy a defense-ben a linebackerek mellett ez a pozíció képviseli a legnagyobb bonyolultságot és komplexitást, ami az edzettségi paramétereket illeti. Nagyon nagy szükség van az erőre, az állóképességre, illetve a gyorsaságra is. Azt gondolom, hogy én a mentalitásom meg a fizikai paramétereim miatt teljesen ki tudom magam élni, és feszegetni tudom a határaimat.

Mikor érezted, hogy a csapat részévé váltál?
Mikor a legjobban tudatosult bennem, az a Rebels elleni interceptionöm volt októberben. Amikor azt éreztem, hogy én is a csapat része vagyok, sikerült valami olyat hozzátennem a csapathoz, ami miatt érződik és súlya van, hogy a pályán vagyok.

Mi a kedvenc élményed a tavalyi szezonból?
Két kedvencem van. Az egyik nyilván a Rebels elleni interceptionöm. A másik, ami nem személyes kötődésű, mert nem vettem részt azon a meccsen, a Heroes elleni szürreális fordításunk és az azt követő pillanatok.

Ki az a csapattársaid közül, aki szerinted vezető szerepet tölt be?
Természetesen Kiri Józsit (#52) mondanám. Ő az, aki olyan sok tapasztalatot, tudást, szorgalmat és emberséget hoz a csapatba, amilyet én még nem láttam. Ehhez pedig egy olyan személyiség, és a pályán mutatott bődületes erő társul, ami miatt mindenkinek példakép lehet a csapatban az újoncoktól kezdve az öreg rókákig mindenkinek.
A másik akit mondanék, az Márió (#11). Nagyon örülök, hogy ilyen irányítónk van, mint ő. Az NFL-ben látjuk, hogy mennyire küzdenek a csapatok, ha olyan irányítójuk van, aki nem egy vezéregyéniség, nincs meg benne az a képesség, hogy a hátára vegye a csapatot. Szerintem Márió képes erre, fel tudja szívni magát. És ha ő felszívja magát, akkor egy-két kedves vagy kevésbé kedves szót odaszól az offense játékosoknak, és ez hat rájuk.
Illetve akit nagyon szeretnék még megemlíteni, aki inkább a jövő zenéje lesz, az Hansel Boti (#34), akinek óriási nagy tudása van és szerintem nagyon sokan nem veszik észre, nem értékelik, hogy neki mekkora játékintelligenciája van. Ha még egy kis önbizalmat tudna szerezni, akkor belőle is abszolút vezéregyéniség válhat. Sőt, megkockáztatom, hogy ő már azon a szinten van játékintelligenciában, ami jócskán felülmúlja a Divízió 2-es színvonalat.

Az elmúlt egy évben tapasztaltak alapján mi az, ami szerinted jellemző a Guardians-ra, mint csapatra?
Az, hogy annak ellenére, hogy az edzőink eszméletlen nagy erőbedobással, motivációval és szorgalommal állnak neki a munkához, ami mellé egy hatalmas tudás is párosul. Ennek ellenére megmaradt az, hogy mi egy pár tucat srác vagyunk, akik szeretik ezt a sportot. Ez a fajta őszinteség és alázat a sportág iránt az, ami megfogott. Ugyanúgy megvannak a szakmai paraméterek, nem futkározunk, mint a hülyék, hanem egy jól megkonstruált rendszerben vagyunk. Tiszteljük és szeretjük ezt a sportot.