A sorozat következő interjúalanya Hajdu László. Laci 2020 telén kezdett a Guardians csapatában, ahol először próbálta ki magát ebben a sportban. Rögtön a támadófalban találta magát, ahol nem sokkal később ő lett az első számú bal tackle.
Hogyan ismerkedtél meg az amerikai focival?
Szerintem az első meccsemet 2015-’16 környékén láttam, akkor kezdtem nézni. Az elején még nem sok mindent értettem belőle, de szerencsére a magyar közvetítésben egész sokat magyaráztak, így egyre inkább elkezdtem követni és egyszer csak beszippantott.
Mi az, ami beszippantott?
Leginkább az, hogy a kicsi, 160 centis vékony gyerektől a 200 kilós hústoronyig mindenki játszhatja. Ez nagyon hihetetlen volt számomra. Más sportokban ezt nem lehet megoldani.
A magyar amerikai focival hogyan találkoztál?
Valamikor az egyik csatornán láttam a HFL döntőt, aztán pár ismétlést is. De közelebbi kapcsolatba csak akkor kerültem vele, mikor elkezdtem játszani. A Guardiansról akkor hallottam először, amikor a szegedi toborzó felhívását megláttam.
Miért jöttél el a toborzóra?
Patrikkal (#27) egyszer elmentünk inni, mindketten követtük már akkor is az NFL-t. Megnéztük, van-e csapat Szegeden, és kitaláltuk, hogy majd kipróbáljuk. Ez kicsit feledésbe merült, aztán megláttam a toborzó hirdetését és lejöttünk.
A toborzón mi tetszett meg leginkább?
Ott még a fallal nem léptem közelebbi kapcsolatba, de láttam, hogy az egyik sarokban pár srác egyszerre lépked, az nagyon jól nézett ki.
Miért lettél offense fal?
Nekem az agresszivitással vannak problémáim. Sok minden áll közel hozzám, de ez nem. Mikor először edzettünk, láttam, hogy a srácok milyen jó fejek és ott ragadtam. Nem is lehetnék máshol.
Fotó: Maróti János
Mi a legnehezebb ebben a pozícióban?
Szerintem az, hogy míg minden más pozícióban van lehetőséged egyéni elismerést szerezni, itt csak annak az öt embernek az együttes munkáját dicsérik mindig. Ezt nehéz lehet elfogadni, de ha elfogadod, akkor a legjobb helyen vagy.
Volt-e vízválasztó ütésed, amikor eldőlt, hogy te maradni akarsz?
Leginkább vízválasztó pillanatom az egy ütés volt, mikor teljesen felegyenesedve Tóth Dávid (#54) telibe kapott. Szerintem sokaknak ő vagy Kiri (#52) okozta ezt az első nagy ütést.
Mi a kedvenc élményed a tavalyi szezonból?
Nyilván az Eger elleni meccs. De én imádtam Milán (#19) fake puntból lett touchdownját is. Az félelmetes volt, ahogy végigverte a teljes Rebels védelmet.
Ki az, aki nélkül nem lenne Guardians ugyanaz, mint most?
Nyilván offense falként Potykát (#55) mondanám. Az a motiváció, amit ad nekünk meccs vagy akár egy egyszerű edzés előtt, az úgy gondolom, elengedhetetlen, ahhoz, hogy a mi csapatrészünk az legyen, ami. Egyébként meg szerintem mindenki hozzáteszi, amit tud. A Jászberény elleni mérkőzésünkkor éreztem azt, mindenki maximálisan odatette magát. Más csapatoknál látom, hogy a játékosok kiabálnak egymással, nálunk ez abszolút nincs. Mi nem üvöltünk a másikkal, ha elront valamit, hanem inkább segítünk, hogy elfelejtse, tovább lépjen és következőre megcsinálja jól.
Mit adott neked a foci?
Visszaadta a mozgás iránti szeretetemet. Soha nem voltam az a sportoló típus, csak a barátokkal jártam le néha focizni. Ez egy jó pár évig elmaradt, de most újra itt vagyok és játszom. Adott egy hihetetlen közösséget, egy második családot, amit más nem tud pótolni. Azt gondolom, hogy a személyiségemet is formálta, sokkal koncentráltabb lettem. Emellett pedig rengeteg nevetést és boldog pillanatot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
