FaceMask

A Guardiansnak csupán egy hete volt felkészülni a múlt heti 55-20-as vereség után. Ennyi ideje volt, hogy talpra álljon. Ebből a szempontból egy profi csapat szintjére kellett fellépnünk: túl kellett esnünk a kudarcon, tovább kellett lépnünk a következő meccsre. Húsvét vasárnap a Diósd Saints, szintén újonc csapat ellen léptünk pályára.

Jöttek az ünnepek. Én a Balatonról csatlakoztam Diósdon a Szegedről buszozó társasághoz. Mire odaértem, folyt a bemelegítés. A fiúkon látni lehetett az elszántságot. Pedig a húsvéti sonka mellől felállni nem igazán szívderítő élmény. A srácokon ez a trauma nem érződött. A kései érkezésem ellenére még mindig akadt olyan, akinek elkélt a segítség – vállvédő felvétel, cipőkötés, stb. Aztán jött a szokásos procedúra: facecheck, utolsó drillek, simítgatások. Potykának a buzdító beszéddel sikerült azt is felspannolnia, aki még nem igazán volt meccshangulatban. A mérkőzés pedig a pénzfeldobással és a diósdi kirúgással hivatalosan is megkezdődött.

A visszahordást követően Márió vezetésével pályára lépett a Guardians-offense, hogy bebizonyítsa, képes pontokat szerezni. Az első támadás még a próbálgatásról szólt, mi működik, mi nem. Ekkor még csak a félpályáig sikerült eljutnunk. Így a defense ment pályára, hogy kiköszörülje a múltheti csorbát. Ez sikerült: ugyanis nem engedték a first downt a Diósd támadóegységének.

A következő drive sikeresebbnek bizonyult: pár jó passz, futás. A támadásra a koronát Kari touchdownja tette fel. A kétpontot érő passzt azonban nem sikerült elkapnia, de így is vezettünk 6-0-ra. Milán kirúgása után a Saints támadóit a defense-ünknek 20 yardon belül kellett megfognia. Két playen keresztül sikerült is. Ezt követően megszólalt a sípszó, ami a negyed végét jelezte. Olyan érzésem volt, mintha csak öt perc telt volna el, nagyon gyorsan lepergett az a 12 perc. A két csapategység átment a pálya túloldalára. A másik térfélen sem okozott gondot a Guardians-védelemnek megakasztani a támadást, így újból visszakerült az offense-ünkhöz a labda. Nem voltak sajnos túl sokáig a pályán, egy fumble-t követően a védelemnek hamar vissza kellett térnie a pályára.

Egy hosszú passzal a Saints is elérte első firstdownját a mérkőzésen. A következő átadást Dávid leütötte, majd a harmadikat megfognia is sikerült, ezzel a labda visszakerült a mi offense-ünkhöz. Ez a támadás bizalom-gerjesztően kezdődött Tomi 10 yardos futásával. A következőkben azonban ez nem volt elmondható, a srácok dropoltak, úgy tűnt, a támadást egy védő szabálytalansága menti meg, Márió passza azonban egy diósdi játékos markában kötött ki. Így újra a védelmünk kényszerült a pályára. Ez szerencsére nem tartott sokáig, pár yard előrehaladás után a Saintsnek muszáj volt punthoz folyamodnia.

Újra az offense-en volt a sor. Itt már jobban működtek a passzok, de az end zone-ba ívelt labdát leszedték a védők. A defense-ünk még felment egy pár play erejéig. Egy fumble-ből majdnem egy hatpontost is szereztek. Ettől csak egy fals start mentette meg a Szentek támadóegységét. Pár másodperccel később a bíró jelezte, véget ért az első félidő.

A szünetben a játékosok próbálták hűteni magukat. A déli kezdés nem hozta a legkellemesebb hőmérsékletet: a nap tűzött, a műfű pedig visszaverte a sugarakat. Egy katlanná változott a játéktér. Aki tudott szerzett hidegebb vizet, vagy próbált bekucorodni a pálya mellett eszkábált kis sátor alá, hogy némi árnyékhoz jusson.

A második játékrész Milán kirúgásával kezdődött, mellyel sikerült jól beszorítani a Saints-offense-t. Két sikertelen futást követően a diósdi alakulat egy hosszú passzal próbálkozott. Szabival azonban nem számoltak, aki köszönte szépen a labdát, és visszavitte egészen az end zone-ig, megszerezve ezzel idei első touchdownját. Az offense egy kétpontos kísérlet erejéig felment a pályára, a Kraszi-Milán összjáték sikeresnek bizonyult. Az állás így 14-0-ra módosult. A defensenek nem sok ideje maradt pihenni. Ez azonban nem okozott nekik gondot. Ismét megállították a diósdiakat. Egy puntot követően a Kraszi vezette offense próbálhatta ki magát a pályán. A támadás nem tartott sokáig. A következő Saints  drive sem volt kifizetődőbb. Még a puntot sikeresen blokkolták védőink, így ismét egy kedvező mezőnypozícióból támadhattunk.

Egy pár yard előrehaladtával a következő playhez álltunk volna föl, mikor a bíró sípszavára lettük figyelmesek, a játékosok pedig térdeltek. Potyka, a centerünk lent maradt. Pár másodperc múlva felállt, és lebicegett a pályáról, mindannyian megkönnyebbültünk, hogy nincs nagyobb baja. A következő playnél holdingot fújnak, így az offense ismételten lekényszerült a pálya szélére, helyet adva a defense-nek. Egy újabb sikeres védekezés és blokkolt punt után az offensen volt a sor, hogy végre pontokat szerezzen. Egy pár playt követően a spori jelzi, az utolsó negyedhez érkeztünk. A másik térfélen folytatódott a támadás, mely Boti elkapásának köszönhetően majdnem pontszerzéssel ért véget.

A diósdi offense-nek most volt a legnehezebb dolga a mérkőzés folyamán. Az egyyardos vonalról kellett kitörniük a védelmünkön keresztül. Ez ismételten nem sikerült. A puntolást ezúttal nem próbálták meg, inkább adtak egy negyedik esélyt az előre haladásra, amit a defense-ünk természetesen nem hagyott. Így a Kraszi vezette támadósor a lehető legkedvezőbb helyről indulhatott, csupán 10 yardot kellett volna megtenni a hat pontért. Egy Kraszi futást követően ez meg is történt. Az örömünk azonban korai volt, egy holding miatt visszafújták. Újabb sikertelen támadást egy újabb sikeres védekezés követte. Az offense a félpálya körül kezdhette meg a játékot. Egy sacket követően úgy éreztem, megint halott támadás lesz. A következő futást is megállították. Vagy várjunk csak, Dominiknak sikerült kiszabadulnia a védők gyűrűjéből, majd a pályát keresztülszelve végigfutotta a hátralévő yardokat, és az endzone-ig meg sem állt. A kétpontos kísérlet nem sikerült, ez azonban nem csüggesztett le minket. Egy ilyen touchdown után mindenki őrjöngött. A 20-0-s eredmény miatt meg pláne.

A speciális egység felállt, hogy Milán elvégezhesse a kirúgást. A labda azonban elhagyta az oldalvonalat, ami 15 yardos büntetést jelent. Még ez sem vette el a kedvünket. A defense lépett a pályára, hogy egy végső csapást mérjen a Diósdra. A hazaiak azonban nem kérték a büntetést, újra rúgatták a kickoffot, mely még egy utolsó esélyt jelenthetett volna a pontszerzésre egy visszahordás révén. Ez a döntés jó húzásnak bizonyult, ugyanis egy jó 20 yardot nyertek vele, mellyel közelebb jártak az end zone-hoz, mint bármikor korábban. Még a pontszerzésre is megadatott volna a lehetőség. Egy trükkös field goal kísérletet követően a diósdi játékos a labda elrúgása helyett inkább megindult vele. Ezt Dávid azonban nem hagyhatta, egy hatalmas tackle-lel vetett véget a támadásnak. Az offense még egyszer utoljára pályára lépett. A diósdi védők még egy búcsú medvepuszit adtak Máriónak, csak hogy minél tovább megmaradjon benne a meccs emléke. A maradék homokot, ami még az órában maradt, lepörgettük, hogy ne legyen sérülés a játékból. A Guardians 20-0-ra nyert, a csapat ujjongott, vállveregetés, kézfogás, ölelés. Valamilyen formában mindenki gratulált a másiknak.

A két csapat játékosai megköszönték a másiknak a sportszerű játékot. A nyújtás persze nem maradhatott el. A már megszokott gyakorlatokat, mint mindig, Dávid vezényelte. A diósdiak pedig úgy döntöttek, ők is velünk kívánják elvégezni fáradt izmaik megkönnyítését. Ez alatt én behoztam a kocsiból a szokásos brownie adagot. A fiúk alig várták a nyújtás végét, hogy aztán sáskahadként csaphassanak le a süteményre. Miután elfogyott az összes, még egyszer gratuláltam a csapatnak, elköszöntem, majd visszaindultam a Balatonra. Sokan irigykedhetnének, de sok mindent megadtam volna azért, hogy a csapattal utazhassak vissza Szegedre. Az úton kiderült, hogy a magyar amerikai focis internet legjavát bejárta Dominik td-je. És a hétvége után a Guardians az előkelő harmadik helyre lépett elő. Mire hazaértem, észrevettem, hogy a Nap gondoskodott róla, hogy ez a mérkőzés még sokáig emlékezetes maradjon.

A csapatnak egy hónapja van felkészülni a következő, Kaposvár Hornets elleni mérkőzésre. Melyre nyakamat adom, hogy mindenki szívét lelkét bele fogja adni. A Kaposvár elleni meccs fontos lesz a csapat számára. Hiszen, alig egy éve találkoztunk egymással egy barátságos mérkőzés keretében, decemberben az aréna kupán volt alkalmunk összemérni erőnket. Most pedig egy bajnokin akaszkodhatunk majd össze hazai közönség előtt. Ezt pedig a csapat türelmetlenül várja: mind a Hornetsnek, mind az otthoni nézőknek meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek.